Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bartha Júlia: Török népi építészet

csoportjáról így szól: „ezek megszámlálhatatlanul sokan vannak, mégpedig olyan formán, hogy szétszórtan élnek Törökország egész területén és már alig tudja a föld befogadni őket barmaik és egyéb jószágaik sokasága miatt. Ezek semmit sem törődnek a lakóházakkal, az épületekkel: bejárják az ország egész területét és olyan kényelemben, amit a legelők, és az állatok java éppen megkövetel. Télen levonulnak az ország alsóbb, meleg éghajlatú területeire, nyáron ismét visszamennek a felsőbb tájakra."

2 A Fekete-tenger partvidékének népies építkezéséről szóló első híradások egyike Rubigally Pál írása, amikor is 1540-es konstantinápolyi utazásának történetéről szól: „ez a török tömeg mindazt, ami most megvan és épül, másként nem is tudja felépíteni, csak fából." 3 (1. kép) Törökország néprajzi kutatásai kis fáziseltolódással egybe esnek az európai néprajztudomány kezdeteivel. A törökmagyar néprajzkutatásnak vannak közös pontjai, így például a XX. század első felében Györffy Istvánnal kezdődik a török népi kultúra iránti érdeklődés. Kulcsembere volt a török-magyar tudományos kapcsolatok szervezésének, s az, hogy a török néprajzkutatás intézményrendszerét magyar mintára szervezték meg, nagy valószínűséggel az ő hatása volt. 4 Györffy részt vett a Lenád-féle kisázsiai expedíció munkájában 1918 őszén. Feljegyzései, a török településszerkezetről, a népi díszítőművészetről és a népi építészetről nagyon hasznosak, jóllehet, csupán az egykori észak-bythiniai részt járta be. 1. kép. Faház a XVIII. századból. Edirne - 2003. 2 TARDY Lajos 1977. 195-207. 3 Vö. TARDY Lajos 1977. 196. 4 BARTHA Júlia 1977. 75.