Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bárth János: Egy küküllőmezei szállás élete

Sebők Dénes gazdaságában két igavonó ökröt és két-három fejőstehenet tartottak otthon, a zetelaki portán. Az ökrök a csűr is tállóban töltötték az éjszakát. Nappal dolgoztak, szekeret, ekét húztak. A havasban csak annyi időt töltöttek, amenynyire gazdájukat, illetve hajtójukat oda fölvitték. A csordás tehenek éjjel az istállóban háltak, nappal a zetelaki csordával járták a faluhoz közel eső legelőket. Az 1940-es években Zetelakán két csorda létezett, egyenként körülbelül 200 tehénnel. Miként fentebb láttuk, az egyik tehenet két hétre kivezették magukkal Küküllőmezőre a szénacsinálók. Amikor feladatát teljesítette a havason vendégeskedő tehén, újra visszatért a falusi csordába és a falusi ház istállójába. Előfordult, hogy a szeptember 29-i kaszálószabadulás után és január közepén is felhajtottak egy tehenet a havasba, hogy tejhez juthasson az állatok gondozója. A lógó marhák, vagyis a tinók, üszők és más nem fejt és nem igázott szarvasmarhák a küküllőmezei szállás istállójában érték meg a tavaszt. Addigra jórészt megették az előző évben összegyűjtött szénát, a kóstot. Amikor elolvadt a hó, helybéli szójárás szerint: amikor fekete lett a föld, akkor eresztették ki az állatokat a szállás körüli kaszálókra, hogy ott legeljenek. Áprilisban és május elején szabad volt a határ. A teleltetést végző családtag felügyeletével bárhol, bárkinek a földjén, bárkinek a küküllőmezei kaszálóján legelhetett az állat. Május 10-én, miként a zetelaki „alsó határban", Küküllőmező havasi területén is tilalmas lett a határ, vagyis kitiltották a családi falkákban legelésző marhákat és juhokat a kaszálókról. Május tizedike után közös csordában legelt a küküllőmezei birtokosok lógó marhája egy regio néven emlegetett küküllőmezei erdős-bokros havasi közlegelőn. Az állatok nem jártak haza esténként a szállásokra és tanyákra, hanem künn háltak a region kosárban, vagyis egy rendszeresen arrébb rakott kerítésben töltötték az éjszakákat. Május 10-étől szénakaszálásig, illetve a szénacsinálás befejezésétől szeptember 29-éig lakatlanul árválkodott a küküllőmezei szállás. Sem emberek, sem állatok nem tartózkodtak épületeiben. Szeptember 29-én, Szent Mihály napján szabadult a határ. „Apásztor tette le a pácát. " Az állatok gazdái ezen a napon kijöttek Zetelakáról Küküllőmezőre. A region a pásztortól ünnepélyesen átvették, majd szállásukra hajtották marháikat. A havasba tartva újra szekerük után kötöttek egy otthoni fejőstehenet, hogy az tejével táplálékot nyújtson a szálláson tartózkodó családtagoknak.