Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bárth János: Egy küküllőmezei szállás élete

Földművelés, kaszálójavítás Küküllőmező köves havasi talaja és zord éghajlata nem kedvezett a földműve­lésnek. Ennek ellenére a XX. század első felében is sokan felszántották kaszálójuk bizonyos részeit, elsősorban abból a célból, hogy a szántóművelés által kaszálójuk javuljon, értékesebbé váljon. A zetelakiak is vallották azt a széltében elterjedt néze­tet, hogy a szántás javítja a havasi kaszálót. Kétségtelen, hogy a szántás során ren­geteg követ kiszedtek a talajból. Elegyengetődtek a hajdani irtáskor keletkezett hepehupák. Kikerültek a földből a makacsul újra és újra kihajtó bokrok tövei. Követ­kezésképp, a kaszáló felülete egyenletesebb, simább, székelyesen szólva: síkabb lett. Sebők Imre nem emlékezett arra, hogy apja, Sebők Dénes valaha kísérletezett volna küküllőmezei kaszálója bizonyos részeinek felszántásával. A kaszáló javítására azonban gondot fordított. Rendszeresen szedette családtagjaival a földből kiálló kö­veket, elegyengettette a hancsoktúrásokat, hangyabolyokat, kivágatta a növekvő bokrokat. A szállásépületektől nyugatra a kaszáló egy darabig ugyanolyan szintmagasság­ban halad, mint amelyen az épületek állnak. Utána erősen lejteni kezd a birtokha­tárig, illetve a birtokhatáron folydogáló Rovat patakáig, más néven Veres Ferenc válú vizéig. A kaszáló patakra dűlő lejtős szakaszát mart néven emlegetik. A mart alján, a patak közelében nagy kőkupacok sorakoznak. Ezek arra emlékeztetnek, hogy Sebők Imre az 1960-as években, amikor lova, tehene, szekere is volt, néhány éven át szántotta a kaszáló mart fölötti, vagyis a mart és a csűr közé eső részét. A szántás során előkerült nagy köveket a mart lejtőjén lehöngörítette a gyarapodó kőkupacok valamelyikéhez. Az apróbb köveket kézben, lapáton, kosárban hordta a kupacok tetejére. Sebők Imre a felszántott kaszálóterületen egyik évben zabot, másik évben krumplit, vagyis pityókát vetett. Néhány évi kísérletezés után a földművelést abba­hagyta, mert a termés rendszerint a vadak, elsősorban a vaddisznók és a vadtehén­nek nevezett szarvasok prédája lett. A fiatal gazda abban az időben még nem lakott állandóan küküllőmezei szállásán, és nem tudta megszervezni szántóföldje védel­mét a vadaktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom