Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Petercsák Tivadar: Közbirtokossági épületek Észak-Magyarországon

Közbirtokossági épületek Észak-Magyarországon Petercsák Tivadar Dám László nemcsak a népi építkezés jeles kutatója, de ő írt egyetemi tankönyvet a magyar népi állattartásról, pásztorkodásról is. 1 Ebben utal a közös legelőhasználatra és a pásztorházakra, amelyek a közbirtokosságok, legeltetési társulatok kérdéséhez vezetnek. A mezőgazdálkodáshoz kapcsolódó helyi gazdasági közösségek tipikus formája a közbirtokosság, amelynek különböző változatai léteztek az utóbbi évszázadokban. A feudalizmus idején nemesi közbirtokosságot (compossessoratus) jelentett, amikor egy-egy település földjei és jobbágysága több földesúr kezén volt. Ennek a közös tulajdonlást és haszonvételt szolgáló gazdasági szervezetnek az egyszerűbb formái a XVII. században önszerveződéssel alakultak ki, és a XVIII. században terjedtek el. A közbirtokosság magában foglalta mindazokat a javakat, amelyeket nem volt érdemes felosztani, mert gazdaságtalan egységek jöttek volna létre. így közösen használták az erdőket, legelőket, halászóvizeket és a vadászati jogot, továbbá a királyi kisebb haszonvételeket, regálékat, mint pl. a kocsmáitatást, a mészárszék tartását vagy a vásártartási jogot. A nemesi közbirtokosság fő célja e közös vagyon és jog használatának a szabályozása és ügyintézése volt. A compossessoratus főként a birtokos nemesség szervezete, de tagjai lehettek a jobbágyokkal nem rendelkező, egy teleknyi földdel bíró ún. kuriális nemesek, valamint a részbirtokos főnemesi családok sarjai. A közbirtokosságok többsége egy településen működött, de több falura kiterjedő nemesi közbirtokosságok is voltak.

2 1 DÁM László 1995. 2 KÁLLAY István 1983- 101., PETERCSÁK Tivadar 2003- 6-7., KOSA László 2001. 150.