Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Gráfik Imre: Díszített faormok Nyugat-Dunántúlon

illesztett deszka faragott széle azután együttesen adta ki a díszítőmotívumot: orsó alakú kiképzéseket, szíveket, kelyheket, kereszteket. Néhol zsaluval ellátott szellőzőablakocskákat, kerek szellőzőlikakat, vagy áttört virágokat vágtak a deszkába. Másutt a deszkaszéleket fehérre festették, a deszkamezőket is színezték, és így négyzetes mezőkkel tagolt díszített felületet alakítottak ki." 15 Amint arra fentebb utaltunk a fűrészelt, faragott oromzat-díszítéseket a falukban dolgozó ácsmesterek készítették, míg a festetteket asztalos-festő mesterek - az úgynevezett menzátorok utódai - mintegy a virágos reneszánsz késői hagyatékaként. Az utóbbiaknak, a festett-virágozott faormok különös értékét ritkább és változatosabb voltuk adja. A jellegzetes csonka-kontyos tetőt lezáró gerendáinak faragott díszítése legkorábban a XVIII. század végén, de inkább a XLX. század első felében vette kezdetét a Nyugat-Dunántúlon, míg az oromdeszkázat virágmintás festése csak a XLX. század második felében terjedt el. Az oromzat díszítése eleinte stilizált volt, csak később változott át naturalisztikussá, s lett egyre gazdagabb mintázatú. Az egymáshoz hasonló motívumokat tartalmazó festett oromdíszek egy-egy mesterhez köthetők, s olykor személyében is azonosítható alkotó munkáját dicsérik, kézügyességét mutatják, illetve díszítőkészségét örökítik meg. „A festett oromdíszítések jellegzetes díszítőelemét a szimmetrikus felépítésű stilizált virágornamentika alkotta. A díszítmény középpontjába gyakran egy-egy tulipánt, rozmaringot pingáltak. A temperával, majd földfestékkel színezett, szabadon rajzolt növényi díszítőelemek, a vázából, szívidomból kinövő virágcsokrok, tulipánok, rozmaringágak, geometrikus minták, rozetták mind-mind a reneszánsz kései stílusjegyének mondhatók. A négyzetes mezőkbe tömörített motívumok szinte valamennyi festett házoromzaton megtalálhatóak. A díszítések színvilága nagyon egyszerű volt. Szívesen használták a fehéret, pirosat, kéket, kontúrként a feketét, fehéret, esetleg a sárgát. A sárgásbarna színárnyalat a teljes felületet betöltő díszítmények alapszíneként szerepelt." 16 A néprajzosok és a népi építészet kutatói Vas és Zala megyében két egymástól megkülönböztethető népi mesterkör munkásságát, díszítő tevékenységét tudták 15 BÍRÓ Friderika 1966. 48. 16 BÍRÓ Friderika 1996. 49.