Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Filep Antal: Falak tartóváza a Kisalföld építőgyakorlatában

archaikus elemet őriztek meg. Rossz állapotuk tanulmányozhatóvá tette a tartószerkezeteket is és a falazási technikákat. Kisalföld szerte ezeknek a favázas tartószerkezetű épületeknek meghatározó sajátossága volt, hogy talpgerendát nem alkalmaztak, a fából faragott, bárdolt tartópilléreket, oszlopokat nem ásták be a talajba, hanem a földfelszínre, a ház, az épület 40-50 cm-rel megmagasított, akár egy, másfél méterrel is megemelt feltöltésére, padlószintjére állították. A fapillérek, oszlopok szigetelésére, a talajtól való elválasztására olyan lapos köveket szereztek be, amelyek nem szívták magukba a nedvességet. (Csak röviden utalunk arra, hogy a népi cserekereskedelemben messze földről hozattak különféle fajtájú köveket. Ezeket kútbéleléstől, boltozatépítésig sok minden másra is használták.) Ezeket a tartóvázakat következetesen alkalmazták az elsősorban szénatárolást szolgáló, de a polyvának is, töreknek is és a kicsépelt szalmának is helyt adó pajtákban. (1. kép) Minden bizonnyal a magyar nyelvterület és az egész Kárpát-medence leghatalmasabb, legimpozánsabb falusi, kisnemesi, paraszti épületei voltak ezek. Alapterületük nem ritkán meghaladta a 15x20 métert, de olykor a 25x30 méteres t 1. kép. Szénatároló pajta (Deim Péter felvétele)