Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

KÖSZÖNTŐ - Bodnár Zsuzsanna: Megkésett üdvözlőlap Komlóskáról. 1977. július 10.

Nemcsak gyűjtőmunkát végeztünk, hanem megesett, hogy a fiukat befogták dolgozni, pl. kazlat rakni, ganéjt hányni, zsákolni, hiszen a faluban hétköznap min­den munkát a nők végeztek, mivel a férfiak az iparban dolgoztak Budapesten vagy Miskolcon. Csak az öregek, az asszonyok, a gyerekek és a betegek tartózkodtak a fa­luban. Nyáron inkább hajnalban és este voltak otthon, napközben a mezőn dolgoz­tak, így gyűjtésünket is ehhez igazítottuk. (7. kép) A gyülekezőhely esténként, munka után a kocsmában volt, ott beszéltük meg a napi esemé­nyeket és a másnapi teendőket. A nyári kánikulában jól esett a fi­nom Borsodi sör. Általában mindenki egy korsóval ivott, ki­véve Fehér Ágit, aki ragaszko­dott a pohárhoz. Tárgyi anyagot is gyűjtöt­tünk a leendő Komlóskai Táj­házhoz, amit a faluban egyszerűen csak „komlósi tájháznak" neveztek. Sok-sok pad­lást megjártunk, hiszen tudtuk, hogy a parasztcsalád „néprajzi múzeuma" a padlás, amelyekről régóta odadugdosott, számtalan használati tárgyat, munkaeszközt szed­hettünk le. (8. kép) Nagy Ibolya csoporttárs­nőmnek, mint született nádud­vari reformátusnak, különösen emlékezetes marad ez a gyűjtés, hiszen itt látott először mester­gerendára helyezett szentelt barkát, itt evett először reszelt krumpliból készült, foghagymá­val ízesített lapcsánkát, és itt ivott először mentateát. Szá­momra nagy élményt jelentett, 7. kép. Napközbeni pihenő. Bartha Elek, Zétényi Gabi és Bodnár Zsuzsa 8. kép. Bartha Elekkel a helyreállítás alatt álló Komlóskai Tájház előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom