Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

„Toli" egyes helyeken „betoli", házilag készített kb. 10 cm-es lábú dikó (fekhely), (ez gyakori volt kereken gördülő változatban is) amit éjszakára kihúztak a földház közepére, nappalra pedig betolták az ágy alá. A kis alapterületű föld-házakban lakó nagycsaládosoknál ez helykímélő megoldás volt, melyen két-három gyermek is aludt. (pl. Balkány, Biri, Geszteréd). „Kuckó"-nak volt bevetve az az ágy, amelynek két magas végére deszkát vagy sűrűn akácrudakat szegeztek, mely az ágyvégeket összekötötte és egyben két részre is osztotta. Ehhez keresztbe is egymás mellé helyezett akáckarókat rögzítettek és surgyét (szalmazsákot) helyeztek rá. így az ágyat vízszintesen kettéosztva azon alul és felül is lehetett aludni. Nappalra a legtetejére használaton kívüli ágyneműt raktak. Ezzel a megoldással is jól kihasználták a teret. (Pl. Balkány-Perkedpuszta, Biri, Bököny, Újfehértó stb.) „Pipics" volt a világításra használt olajmécses. A „garagulyarúd" kb. 120 cm hosszú kapanyél vastagságú rúd volt, melynek két végére egy-egy vaskampót szereltek, s erre előre-hátra egy-egy vedret akasztottak, s ezt vállukra véve szállították a vizet távolságokról. (Pl. Balsa, Nyíregyháza-Királytelek stb.) Fenti megállapításaim valószínűleg meglehetősen hézagosak és a szaknyelv valamint a mindennapi szóhasználat közötti esetleges kisebb vagy jelentősebb eltérésekkel sem foglalkozik. Nem vagyok szakembere a néprajztudománynak, így ezek magyarázatára nem vállalkozhattam. Ezért ezúton is szíves elnézést kérek. 4.) A gyűjtés körülményeiről A gyűjtés körülményei nem érdemelnek többet néhány gondolatnál, de szükségesnek látszik erről is megemlékezni. A megyében a XX. században „működő" földházakra, burgyékra vonatkozó adatokat terepmunkával községről-községre járva 1998. májusától 2001. április 27-ig - míg lábaim fel nem mondták a szolgálatot - a hét minden munkanapján (szombat-vasárnap kivételével) élő forrásból gyűjtöttem. Ehhez a nehéz és időigényes munkához a korán induló vonatokat, de legtöbb esetben a Volán járatainak autóbuszait vettem igénybe, hogy mielőbb eljussak uticélomhoz annak reményében, hogy a községi vezetőket még a reggeli órában nagyobb valószínűséggel hivatali helyiségeikben találhassam és a rendelkezésemre álló időt így a lehető legjobban ki tudjam használni. A községi vezetőktől - két település kivételével - a szükséges segítséget meg is kaptam (néhányuk nagy érdeklődést tanúsítva tiszteletpéldányt is kért). Az általuk javasolt idős állampolgárokat neveik alapján, utcáról utcára járva felkerestem és közvetlen tapasztalataikra és információikra építettem munkámat. Munkám során végig az a szándék vezérelt, hogy az utókor számára megörökítsem a feledésbemenő nagyon értékes ismereteiket. A nevek felsorolása nélkül ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki minden munkámat segítő községi vezetőnek és munkatársainak, valamint az idős adatközlőknek, akiknek segítőkész hozzáállása, pótolhatatlan információi nélkül e kötet sohasem jelenhetett volna meg. Mégis erkölcsi kötelességem, hogy külön is megemlékezzem Lipcsei Miklós kallósemjéni, Drótos Vincze tiszalöki, Oláh Dezsőné beregsurányi polgármesterekről, Kepics Lajosné nyirbélteki megbízott jegyzőről, akik gépjárművet, illetve egy munkatársat is a rendelkezésemre bocsátottak a tanyavilágban és a községben való eligazodáshoz, valamint az idős emberek bizalmának minél teljesebb eléréséhez. Tóth Józsefné balkányi vezető szociális gondozónőnek az alkalmi gépjármű biztosításáért és személyes segítségnyújtásáért tartozom köszönettel. Az idős emberek szívélyes fogadtatásáért és segítőkész információiért megkülönböztetett tisztelettel és megbecsüléssel mondok köszönetet. A kontaktusteremtés hamar létrejött. Az általuk tudomásomra hozott egészségi, szociális és más irányú problémáik kapcsán nyújtott tanácsaim a teljes bizalom légkörét teremtették meg, így nyíltság, őszinteség jellemezte