Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA
élelmet kaptunk a munkánkért. Egyik alkalomra nevezetesen emlékszem, hogy egy kenyérért hárman dolgoztunk egy nap. Sírva kapáltam, mert nagyon perjés volt a föld és nagyon nehéz volt ezért a kapálás. Ekkor kb. kilenc, tizenegy és tizekét-tizenhárom évesek lehettünk. Kb. tizenegy éves korunktól részt aratni jártunk, meg részgéphez is." B.J. 78 éves férfi Pócspetri: „Édesapánkat nagyon fiatalon, 36 éves korában elveszítettük, így nekünk gyermekeknek nagyon korán felnőttek által végzett munkát kellett vállalnunk. Én már tíz éves koromban a falu csürhése voltam. Az állatok (sertések) felügyelete és legeltetése felelősségteljes munka volt, amit bár igyekeztem kötelességtudóan ellátni, de akkor még fel sem tudtam fogni ezt. Abban az időben bennünket, gyermekeket már egészen kicsi kortól munkába vontak és szorgalomra és kötelességtudásra neveltek szüleink. Nyírgelse-Szalmadpuszta 1935-1936 iskolai év összevont I-IV. osztályos mezítlábos iskolai tanulói. Tanító: Csomós Bertalan A fotó a fényképen szereplő Sinka Erzsébet volt IV. o. elemi iskolai tanuló szívességéből. Ma felnőttként is Nyírgelse-Szalmadpusztai lakos Nemcsak minket, hanem a szegény szülők általában így nevelték gyermekeiket. Ezen kívül tiszteletadásra is. Ezt talán bizonyítja az is, hogy gyermekfejjel egyedül láttam el évekig a falú csürhési feladatait és nem volt sohasem panasz a munkámra. Tizenhat éves koromban pedig urasági kondás lettem, ahol szintén ilyen feladatokat bíztak rám. Korai munkavállalásom miatt iskolába járni sem tudtam." Névjele feltüntetésének mellőzését kérte: „Hatan voltunk testvérek. Édesanyánk meghalt. Még több nélkülözés, munka, megélhetésünk elősegítésének még nagyobb igyekezete szakadt ránk. Rendes ruhánk, lábbelink sem volt A lyukas, rossz cipőre kívülre rossz rongyokat