Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

V. RÉSZLETEK CSALÁDTÖRTÉNETEKBŐL. GYERMEKMUNKA ÉS AZ ISKOLALÁTOGATÁS EGYMÁSRAHATÁSA

Egész napi munka után fáradtan gyalog tettük meg az utat aratáskor a kb. négy kilométerre lévő Szélesrétről a kb. két-három kilométerre lévő kastélykertből és a kb. két kilométerre lévő Újkertitagból. Reggel munkakezdéshez is ugyanezt. A részgéphez a Szállás nevű határrészhez jártam, ami szintén kb. négy kilométerre volt. Napszámba kapálni a kb. két-három kilométerre lévő csemetekertbe és a kb. négy kilométerre lévő Szélesrétre jártunk. A hét gyermekes családunk nagyon nehéz sorsban élt. Még nehezebb lett a helyzetünk édesapám 1934. június másodikán bekövetkezett halála után." R. I. 77 éves férfi Nyírparasznya: „Édesapám már hat éves koromban igénybe vette segítségemet a mezőn, a felbarázdáláshoz, mert egyedül nem tudta elvégezni. Utána szaladtam az iskolába, persze, hogy elkéstem. Már mint öt-hat éves gyermek a kb. tizenöt méter szélességű parlagföldön őriztem a teheneket és vigyáznom kellett, hogy az állat a szomszédos földre ne menjen, kárt ne csináljon. Olyan kötelességtudónak sikerült már gyermekkorban nevelkednem, hogy nem mertem szükségleteimet elvégezni, mert féltem, hogy addig a tehenek a szomszéd földjén kárt tesznek. Miután a „nagydolog" kínzóan sürgette a kiürítést és nem mertem azt elvégezni, hangos sírásba kezdtem, s a szomszédok szóltak szüleimnek, akik szaladva kérdezték, hogy mi baj. Évről-évre nehezebb munkába lettem bevonva éppen úgy, mint a többi sokgyermekes szegény családok gyermekei. Hatan voltunk testvérek, nagyon nehéz életük volt szüleinknek. Sohasem kérdezték meg tőlem, hogy éhes vagy e kisfiam? Már a két-három, vagy négy-öt éves gyermeknek édesanyja megvizezte a kenyeret, mert nem volt olaj, zsír pedig különösen nem. Szüleim kétévente egy alkalommal tudtak vágni egy kb. nyolcvan-száz kilós kis malackát. Mi volt az egy nyolctagú családnak. Jelentős része már a sózóteknőből elfogyott. Zsírja alig volt. Tizenkét éves koromig, iskolába járásomig én reggelire nem ettem mást, csak egy kis olajoskenyeret vagy maradék ételt, mert én nyolc órára iskolába mentem és a család reggelije későn volt. Tizenkét éves korom után kaptam csak egy igen kevés szalonnát reggelire, amíg az tartott. Télen abban az időben a falusi ember csak kétszer evett, kb. tíz óra körül és estére négy-öt óra körül, amikor egyben megvolt az ebéd és vacsora. Édesanyám úgy nyúlt a zsírhoz meg a szalonnához, mint az orvossághoz, hogy mennél tovább tartson. Télen, amíg még volt a szalonnából, akkor apám négylábú (négycikkes) a tizennégy éves testvérem háromlábú (háromcikkes) szalonnát kaptak, ami olyan kicsi volt, hogy azt egy ember egyszerre bekapta volna, de mi elvagdaltuk kis kockára, hogy minél tovább tartson, hogy egy „karé" (karaj) kenyérhez elég legyen. Mi még csak hallgattunk, mert nagyon sok családnál nemhogy szalonna, de kenyér sem volt. Mi a család gyermekei napról-napra csak dolgoztunk-dolgoztunk, de zsebpénzként egyetlen fillért sem tudtak adni a szülők, pedig már legényember voltam." Z. M. 87 éves férfi Nyírcsászári: „Már hat éves korunktól liba, sertéslegeltetés, kisebb testvéreinkre vigyázás, a nagy dudvák földből tövestől való kihúzogatása, (hogy a felnőttek jobban haladjanak a kapálással) dudvaszedés az állatoknak stb. volt a feladatunk. Kb. nyolc évesen már édesapánk által készített kiskapával kapáltunk. Fél vagy egy sort vittünk, a felnőttek kettőt. Őszi betakarításkor szüleink által kivágott krumplit a földből kiszedtük, ülve egész nap napraforgót bugáztunk. Felnőttek vágták le a napraforgó tányérját és odahozták nekünk a ponyvára. Kukoricát törtünk stb. Tizenkét éves korunktól vették fel napszámba kapálni a grófi uradalomba a gyermekeket. Én is odajártam testvéreimmel együtt. Az 1930-as években napi 80 fillért kaptunk. Csillagfürtöt is jártunk szedni éjszakánként, estétől hajnalig. Azért kellett éjszaka szedni, hogy a mag ne peregjen ki belőle. Tizennégy éves koromban már a Mándi uradalomban félrészes hónapos voltam. (Kapáltam, répát egyeseltem, saraboltam stb.) Ugyancsak tizennégy éves koromban aratáskor négy ökör mellé tettek, amivel szántottam, vetettem, berenáltam, trágyát hordtam. Nekem kellett le és felrakni is a tárgyát. Gallyat, terményt szállítottam, stb. Hordáskor osztagba hordtuk a terményt. Mint tizennégy éves félrészes hónapos, Nyírgyulaj Kerekhalomban hat hónapra kaptam: hat mázsa terményt, húsz kiló kenyérlisztet, tíz kiló