Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

III. AZ INGATLANOK TULAJDONI ÁLLAPOTA ÉS ADATAI

ol lóca sámli 2 m dikó akácrudakból 2 m dikó akácrudakból agas O ]o dikó akácrudakból •a 2 0 0 berakott spór 2 m 2 .«3 •cd 'ó? in CN X m T. J. Leveleki lakos 4 gyermekes család földháza berendezésének vázlata (1920-1940-es évek) Ö. J. J.-né 76 éves nő, leveleki lakos rajza alapján „Bútorainkat is magunk készítettük, nemcsak a földkunyhóinkat. Pl. dikókészítés: Leástunk kb. 10 cm átmérőjű négy akácágast a földbe, amelynek U alakú volt a felső vége. Arra ment hosszanti irányban kb. 8-10 cm átmérőjű farúd beillesztve az U alakú ágasokba. Erre tettünk szintén kb. 8-10 cm átmérőjú akácrudakat keresztbe. Egy kévéből három-négy csomó szalmát kötöttünk és azt a dikó favázára helyeztük hosszanti irányba. Ekkor már szalmát nem kellett szórni a dikóra. Ezt leterítettük házilag szőtt rongypokróccal." (F. Gy. Balkány cseléd foglalkozású, P.F. favágó foglalkozású, Gebe, I. I. és N.D. Tornyospálca stb.) Ennél is primitívebb és egészségtelenebb volt nedvességtartalma és hideg hőmérséklete miatt a helyiségen belül a falon túlnyúló, az eresz alatt körben három oldalon földből kialakított „padka" padmaj vagy párkány ún. „tőc" alvás és ülés céljaira. (Pl. K.S. Újfehértó, U.S. Nyíribrony stb.) Egyes családok ezt edénytárolásra, gyermekek iskolai tarisznyájának, élelmiszerek stb. tárolására is használták. „A lakótérben hosszanti irányban mindkét oldalon kb. 30 cm magas, kb. 60-80 cm széles földpadka, mely kifejezetten csak fekhely céljaira készült. Asszonyszőtte rongypokróccal volt ez az „ágy" letakarva." Ez a megoldás a földből kiképzett fekhelykészítés másik változata volt. Mindkét esetben berendezési tárgyak pótlására is szolgált. Gyermekek fekhelye volt a mozgatható kisméretű dikó vagy „toli", máshol „toligó", Ilken „kerekes", ami a kis helyiségek terének jó kihasználása végett készült, mely nappalra az ágy alá tolható, éjjelre pedig a „szoba" közepére kihúzható volt. Nagyon sok helyen ágyneműjük nem volt. Nagyujjassal (nagykabáttal), szürke használt lópokróccal, „asszonyszőtte" rongypokróccal, rongyokkal takarózott a család. Párna helyett felsőruházatukat tették a fejük alá. Házilag készültek az ún. kecskelábú asztalok is. Két-két X alakban összeszegelt lábra deszkákat, ócska ajtókat stb. helyeztek. (Pl. B. I. Buj, id.T.F. Kállósemjén stb.) Lócaként is négy földbevert karóra kötözve egy szál ócska deszka szolgált. Egyes családfők gyékényből fontak székeket, dikókat, N.F. kerülő foglalkozású, nyírpilisi lakos pedig vesszőből fonta bútorait (asztal, szék stb.). Kevés ruhájukat a két fal közé feszített spárgára rakták lefekvés előtt, vagy az ágasokba vert szegekre akasztgatták. A megyében 17 családnál bútorzat egyáltalán nem volt, a földreszórt szalmán aludtak. Pl. Balsa, Kótaj, Nyírlugos stb. Nem ismerjük a berendezési tárgyakat 371 családnál.