Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
III. AZ INGATLANOK TULAJDONI ÁLLAPOTA ÉS ADATAI
és a bejárati nyílásba támasztva. Ilyen körülmények között a család egyik tagja (kislánya) súlyos tbc-beteg volt. „K. S. Újfehértó, napszámos foglalkozású család földházán sajátos volt a világítás megoldására irányuló igyekezetük. Ablakuk nem volt, hanem állatbőr hártyáját feszítették ki az ajtóra üveg helyett. Ez a kifeszített állatbőrhártya kb. 20x20 cm nagyságú lehetett", hangsúlyozta az adatközlő. Arra nézve nem sikerült információt szerezni, hogy ez a megoldás mennyi fény bebocsátását tette lehetővé. Valamennyi megoldás arról győz meg bennünket, hogy a legkegyetlenebb szükség, nyomor vitte rá alkalmazóit. Néhány esetben tudunk arról is, hogy pl. „K.S. Újfehértó kerülő foglalkozású család helyiségén elől volt egy tömör táblás köpenyajtó, belül egy üvegajtó". „A Biri-Ürgés határrészen lakó summás foglalkozású négy gyermekes család földházán üvegajtó volt". „Sz.J. őri lakos földháza ajtaján volt egy kb. 40x50cm-es ablak." A helyiségeken „üvegajtós köpenyajtó" az egész megyében kb. három-négy esetben fordult csak elő. A II. világháború előtt, alatt, de még kevéssel utána is nemcsak a földházaknál, hanem az időskorú szegénylakosság földfeletti házacskáin is előfordult a fakilincses megoldás. A földházak tetőzetét vizsgálva az egész megyében ismertté vált földházakat figyelembe véve 979 le volt földelve, 40 nád és zsúp szalmaborítású, a többi kukoricaszárral fedett volt. Egyéb megoldású pl. vadkender, lim-lom, használt lemezborítású, stb. 0,2 % (2), és ismeretlen 8,6 % (89). A kéményt általában úgy készítették, hogy vályog vagy göngyöltsáralap a földről kiindulva a tető gerince fölött kb. 60 cm-ig felrakva, hogy védje a túzveszélytől a tetőn lévő szalmát és más gyúlékony anyagokat. E fölé, hogy a kémény a megfelelő magasságot elérje - egy mások által „már eldobott - füstcsövet, elhasznált feneketlen vödröt, vagy ceglédi vizeskannát kivezettek, hogy a szél a füstöt vissza ne verje a helyiségbe". Ez nem volt esztétikus, de célszerűnek bizonyult. (Pl. ifj.P.J., G.F. Nyírcsászári, B.M. Nyíradony, stb.) A családok többsége földházba költözésük előtt cselédházakban, fiatalházasok esetében szülőknél laktak. A népes szülői házban egy-két gyermek megszületése után már nem maradhattak a fiatalok és valamilyen - akár földház-építéses megoldás útján is - önálló lakásteremtés után kellett nézniük. (Pl. Sz. J. Ömböly, Sz. V. Ömböly, N. F. Ömböly, Sz. B. Omboly, stb.) Ha a családok nem saját ingatlanaikra építették földházaikat - hanem pl. a föld-tulajdonoséra, rokonaikéra, vagy szomszédaikéra - akkor csak azt a kis helyet kapták használatra, ahol földházuk felépülhetett és ki-be járhattak. Saját ingatlannál már telekhasználatuk volt. Az ismert saját ingatlannal rendelkezők kb. 38 %-a már legalább konyhakerti veteményezési lehetőséghez jutott. Ha pedig mezőgazdasági ingatlanukra építkeztek kint a határban, úgy már burgonya, kukorica, bab stb. - élelmezésükhöz jól felhasználható - növényeket is termesztettek, sőt állattartásba is kezdhettek, ami jelentős segítség volt a család ellátásához és boldogulásához. A belterületen épült földházak egy részénél az építmény és az utcai telekhatár között virágszegély is volt a konyhakerti termeivényeken kívül. Az udvar és az utcai oldal napraforgókóróval volt elkerítve és apoltán, tisztán tartották. (Pl. H. P. Pócspetri, T. J. Pócspertri, ismeretlen nevű Gebe és Hodász közti határrészen stb.) A legszegényebbeknél nem volt kerítés. d/ Berendezésük Bútorzatuk nagyon változatos képet mutatott az adott időben használt tipikus fenyő alapanyagból készült használt parasztbútortól a minden darabot házilag előállított bútorzatig. Sőt, gyakori volt a házilag eszkábált legprimitívebb megoldás, mint pl. a földbevert vagy ásott négy karóra helyezett deszkadarabokból vagy karókból készített fekhely, asztal, lóca stb.
