Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
VI. ADATTÁR
A földház leírása emlékezet alapján: Hány helyiséghői állt: kettő. Mérete: kb. 5x6 m. Lejárat: gádorból kellett lemenni. Ablak: szimpla üvegtábla betapasztva fénynyerés céljából, nem volt nyitható. Ajtó: használt anyagból házilag készítve. Kémény: sáralapba a tető fölött használt spórcső kivezetve. Tetőzete: leföldelve. Berendezése: „első helyiség: egy csikóspór, egy dikó (házilag készített fekhely), belső helyiség: két ágy ágyneművel, egy házilag készített asztal, egy karosláda (barna színű) négy hokedli, három sámli, egy tetőbelsejéről lelógó zománcoskalapu függőlámpa. A helyiség belülről kimázolva, kimeszelve, szépen karbantartva. Én nemcsak gyermek, hanem felnőttkoromban is sokat jártam hozzájuk rokoni látogatásra, mert sokat tartózkodtam Mátészalkán. A Cinevégen Németh nevű kovácsmester műhelyében szabadultam, mint kovácsinas. Felszabadulásom után pedig vándoroltam, mint segéd, mert abban az időben ez úgy volt szokás. A mátészalkai Zsurkai mesternél kezdtem meg a vándorlást. A vándorlás azt jelenti, hogy mint vándorsegéd bementem akármelyik kovácsműhelybe és felvettem egy vasdarabot, azt az ülőre tettem és bal kezemmel megfogtam a vasdarabot, ráütöttem a kalapácscsal, mintha rendesen dolgoznék. Utána letettem a kalapácsot, a vasdarabot pedig bedobtam a hulladékba. Ez azt jelenti, hogy felszabadultam és tudok dolgozni. Zsurkai mester behívott a lakásába, megkínált reggelivel és 20 Ft Kor., vagy P-t kaptam tőle. Másnap folytattam a vándorlást Nyírmeggyes, Nyírcsászáriba. Aki felszabadult, mindenkinek kellett vándorolni, ezt kívánta az Ipartestület." Kút: betonoskút, kötélen húztak a vizet. Állat: Árnyékszék: oldala akácrudakból készült, melyet kitapasztottak és ki is meszeltek. Adatközlő: B.S. 88 éves férfi, volt kállósemjéni, jelenleg mátészalkai lakos. A település megnevezése: Nyírcsaholy-Újsor. A földházban lakó neve: K.J. Foglalkozása: pásztor. Hányan laktak benne: 8 fő, ebből gyermek: 6 fő. Mikortól meddig laktak benne: „a földház megvolt kb. az 1900-as évek elejétől az 1930-as évek végéig. Az 1930-as években (idejét pontosan nem tudom) laktak a Szemán család szolgálati lakásában is. Azt, hogy ő előttük ki, vagy kik laktak a földházban, azt pontosan nem ismerem. K.J. és családja az 1930-as évek végén épített egy nagyon szerény, két helyiségből álló zsúptetős házacskát. Majd ezt anyagi teherbíró képességüknek megfelelően bővítették, korszerűsítették. A zsuptetőt is lecserélték cserépre." Előzőleg hol laktak: Saját ingatlanon épült: Adatközlő járt a földházban: „sokszor jártam a földkunyhóban, mert a családfő az én édesapámnak mostohaapja volt." A földház leírása emlékezet alapján: itt Toldi háznak hívták. Hány helyiségből állt: egy. Mérete: kb. 3x2 m. Lejárat: gádorból kellett lemenni. Ablak: kb. 30x40 cm-es szimpla üveglap betapasztva, így nem volt nyitható. Ajtó: használt deszkából házilag készítve. Kémény: sáralapba a tető fölött használt spórcső kivezetve. Tetőzete: leföldelve. „Vigyázni kellett a nagy eső (főleg zápor) idején, hogy bele ne folyjék a víz. Ez ellen úgy védekeztek, hogy a gádor (lejárat) elé földet hánytak és még ezen kívül kis esőelvezető elfolyó árkot is ástak."
