Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
VI. ADATTÁR
Berendezése: „egy kisméretű egykarikás berakott spór, egy dikó (házilag készített fekhely), egy kisméretű házilag készített kecskelábú asztal, egy kisméretű lóca (házilag készítve)." Kút: nem volt. Állat: nem volt. Árnyékszék: nem volt. „A földburgyéban rövid ideig laktunk, mert a létrán való le-föl mászkálás nagyon nehéz és kényelmetlen volt. Ezért ugyanezen a telken építettünk egy napraforgókóró oldalú, sárral csak belül letapasztott kaducsot (szint), melynek a teteje leveles kukoricaszár volt, leföldelés nélkül, amely gyakran beázott. Ekkor az első gyermekünk még csak egy éves volt és neilonnal takartuk le a bölcsőjét, hogy ne ázzon. A földburgyét és a kaducsot is mint fiatal házasok magunk építettük, mindkettőhöz a faanyagot a hátunkon hordtuk a grófi erdőből. Én ekkor is terhes voltam. Terhesen dobáltam villával a sarat is a majorpangra. A kaducsot (színt) elkészülte után belül levakoltuk, lesimítottuk és megszáradás után többször lemeszeltem. Közben férjem katonai szolgálatra bevonult. Egyedül emberfeletti megerőltető munka várt rám a magam és gyermekem eltartásával. Többet kellett dolgoznom, mint egy igavonó állatnak és sem a földburgyéban, sem a kaducsban még csak kipihenni sem tudtam magamat, nem beszélve arról, hogy a kaducs (szín) hideg is volt, nem volt lepadlásolva sem, megmelegedni sem tudtam. Rendes gazdánál az állatoknak különb helye volt. Azért csináltuk a színt, mert abban már nem kellett létrán lejárni, így könnyebb volt. A kaducs sem volt megoldás, így 1946. szeptemberben felépítettünk saját két kezünkkel egy égrenyíló, egy helyiségből álló kb. 5x3 m-es ún. nyárikonyhát. Ezt már náddal fedtük és le is volt padlásolva. Ehhez is a hátunkon hordtuk férjemmel az ágasokat a grófi erdőből. A három kisszerű hajlékhoz szükséges faanyagnak a hátunkon történő hordása, és azok megépítésével járó gyors egymásutánban bekövetkezett munkája erőnket teljesen kimerítette, mert élelmezésünk is nagyon szegényes volt, nembeszélve ruházatunkról. Már a kaducsban született gyermekemet nemsokára követte az 1948-ban és 1950-ben születettek is. Ekkor összesen már négy gyermekünk volt. Erőnket összeszedve újabb hajléképítésbe kezdtünk és 1952-be már két helyiségből álló hajlékunk volt. Azt a nehéz életet, amit én megéltem azt elmondani nem lehet, csak átélni. A semmiből a mindennapi élelem előteremtésén kívül 1945-1952-ig három, bár szerény hajlék megépítése erőnket teljesen kivette. De mégsem pihenhettünk, mert nekünk is valamicskét ennünk kellett és gyermekünk kezébe is valami ennivalót kellett adnunk. Sokszor előfordult, hogy a jegyreadott kenyerünket sem tudtuk kiváltani, mert a krajcár mindig hiányzott. Nagyon nehéz életünk volt. Adatközlő: ö.K.A.-né 80 éves nő, Nyíregyháza, volt Királytelekpuszta. Jelenleg: Nyírtelek. A település megnevezése: Nyíregyháza-Királytelekszőlő, Erdősor („közel a királyteleki temetőhöz, most Virág sor"). A földházban lakó neve: Sz.S. Foglalkozása: napszámos. Hányan laktak benne: kb. 6-7 fő, ebből gyermek: 4-5 fő. Mikortól meddig laktak benne: „kb. az 1930-as évek elejétől néhány évig, és utána ismeretlen helyre költöztek. Előzőleg hol laktak: Saját ingatlanon épült: Igen. Adatközlő járt a földházban: „Többször is jártam benne, mert édesanyám egyik gyermeküknek keresztanyja volt és kapcsolat volt a két család között." A földház leírása emlékezet alapján: Hány helyiségből állt: egy. Mérete: 3x4 m. Lejárat: gádorból kellett lemenni rézsútosan. Ablak: nem volt, csak az ajtón volt egy kb. 50x30 cm-es szimpla üveglap betéve, de nem nyitható.
