Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)
II. A FÖLDHÁZAK ADATAI ÉS AZ AZOKBAN ÉLŐK SZOCIÁLIS HELYZETÉNEK VIZSGÁLATI MÓDSZERE
IL A FÖLDHÁZAK ADATAI ÉS AZ AZOKBAN ÉLŐK SZOCIÁLIS HELYZETÉNEK VIZSGÁLATI MÓDSZERE 1.) A megye területén gyűjtött földházak adatainak részletes feldolgozása A települési polgármesterek, jegyzők és a szociális ellátórendszerben dolgozók segítségével sikerült 130 településen (község, város) felkutatni azokat a helyi ismerettel bíró idős embereket, akik közvetlen (csak néhány esetben közvetett) ismereteik birtokában - kérdőíves kikérdező módszerem segítségével - értékes információkat adtak a földházak és a bennük élt családok helyzetének feltárásához. A mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területének megfelelő községekben, járásokban nem egyforma gyakorisággal volt honos a földházépítés. így a Beregi síkságon (Beregsurány, Csaroda, Nagyvarsány, Marokpapi stb.) egyáltalán nem ismerték a népi építészetnek ezt a formáját. Valószínű, hogy a lakosság a talaj-szerkezet miatt inkább vályogból építkezett. Kevés volt a földbe mélyített lakóépítmény a csengeri, fehérgyarmati és dadái alsó járásokban is. Az 1950-ben szervezett nyíregyházi járásban vélhetően azért csak két településen találtam földházat (Kálmánháza, Napkor), mert az 1950-es és az azt követő években már a többi járásban is lényegesen csökkent ezek száma. A csökkenés minden valószínűség szerint annak eredménye, hogy az 1945-ös földreformot követően kb. három-tíz éven belül a földhözjuttatottak közül többen már saját ingatlanaikra igyekeztek anyagi teherbíróképességeiknek megfelelő kis, egy-két helyiségből álló házacskát építeni. Ezt később bővítgették családjaik létszámához igazodóan. Úgy tűnik, hogy a gyűjtőmunkát legalább harminc-negyven évvel korábban kellett volna megejtenem, mert akkor még a néprajzi gyűjtésben elfogadott, a paraszti emlékezetre támaszkova rögzített jelenségeket öt adatközlővel tudtam volna pontosítani. Mára már sok olyan idős embert elveszítettünk, akik saját tapasztalataik alapján (mert benne éltek) hű képet tudtak volna rajzolni. A földházak és az azokban lakó családok szociális helyzetével kapcsolatosan óvatos becslések szerint is Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyékben több ezer ilyen földbemélyített lakóház épülhetett a XX. században és laktak bennük hosszabb-rövidebb ideig újházasok, sokgyermekes családok és egyedülálló, nincstelen beteg vagy idős emberek. Ezt a feltételezett számot látszik alátámasztani, hogy több évtizedes késéssel a XX. század utolsó éveiben élő forrásból történő gyűjtéssel, hol részletes, hol hiányos adatokkal 1036 földbe mélyített lakóépítményt sikerült felkutatnom. Bár teljességre törekedtem a gyűjtés mégsem mondható teljesnek, csak amennyiben a hatvan-kilencvenhét év közötti idős, szellemileg jó állapotban lévő emberek emlékezete és az én egészségi állapotom ezt lehetővé tette. így ez a szám csak megközelítő lehet. Azt tűztem ki célul a munka kezdetekor, hogy a földházakban lakó családok szociális helyzetének feltárását kísérlem meg, de a gyűjtés során lépten-nyomon néprajzi elemekkel is találkoztam, melyek rögzítése elől nem tudtam kitérni. így munkámat ezek is átszövik, bár nem vagyok e területnek szakembere. Megyénk egész területét érintően - a XX. század folyamán létesített - földházakkal és az azokban lakó családok helyzetével eddig átfogóan, behatóan még nem foglalkoztak. Dienes István: Szabolcs vármegye című munkájában is megemlékezett a vármegye területén az 1720-as években a földházakra vonatkozóan készített összeírásokról. Általánosságban
