Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

VI. ADATTÁR

Ajtó: ­Kémény: „sáralapba a tető fölött használt spórcső kivezetve. Előfordult, hogy vásott szomszédgyermekek csínytevésből bedugták valamivel, s nagy füst keletkezett a helyiség­ben." Tetőzete: akáchusángokra napraforgó szár, szalma, nád helyezve és leföldelve. Nagyon szegények voltak. Berendezése: „egy csikókonyha (csikóspór), két dikó (házilag készített fekhely) kábátok­kal, ujjasokkal, szomszédoktól kapott ócska rongypokróccal letakarva, egy házilag készített asztal. Ezekben a földházakban sok volt a földben tanyázó féreg. Ennél a családnál előfor­dult az is, hogy a J. nevű leánygyermekük száját éjszaka megharapta a patkány. A gyermek hozzánk, mint szomszédhoz bejött, s láttuk, hogy kis duzzanat van az ajkán. Megkérdeztük, hogy mi történt vele, Ő mondta el, hogy az éjszaka alvás közben megharapta a patkány." Kút: nem volt. Szomszédból hordták a vizet. Állat: nem volt. Árnyékszék: nem volt. Adatközlő: P.P. 76 éves férfi, Újfehértó. A település megnevezése: Új fehértó-Kapitány tanya. A földházban lakó neve: M.F. Foglalkozása: földműves, napszámos. Hányan laktak benne: 8 fő, ebből gyermek: 6 fő. Mikortól meddig laktak benne: „kb. az 1910-es években laktak benne nagyszüleim, én a nagymamám elmesélése alapján tudom." Előzőleg hol laktak: ­Saját ingatlanon épült: ­Adatközlő járt a földházban: „nem, csak a nagymamám esti mesélése alapján emlékszem az adatokra." A földház leírása emlékezet alapján: mindkét földkunyhó hasonló volt. Hány helyiségből állt: egy. Mérete: kb. 5x3 m. Lejárat: gádorból kellett lemenni. Ablak: kisméretű kb. 60x40 cm-es üveglap betapasztva a végébe. Nem volt nyitható. Ajtó: ­Kémény: sáralapba a tető fölött használt spórcső kivezetve. A cső körbe lelemezelve és körültapasztva, hogy a tetőn lévő szalma ki ne gyulladjon. Tetőzete: ­„Kiástak a lakóhelyiségnek egy megfelelő nagyságú gödröt. Ezt körülkerítették naprafor­gószárral, hogy belehessen tapasztani és kimeszelni. A nagymama nekünk unokáknak es­ténként elmagyarázta, hogy azelőtt hogy éltek. Sokszor mondta, hogy ne higgyétek, hogy ne­künk palotánk volt, hanem csak egy földbevájt kunyhó. Ebben laktunk nyolcan, a hat gyer­mek és mi nagyapátokkal. Nagyon rossz anyagi körülmények között éltünk, mert a 4 kat. h. földünk rossz minőségű volt, alig termett valamit és még ezért napszámba is kellett men­nünk, de még napszámmunka is csak ritkán volt. Azt is mondta nekünk az 1920-as évek második felében, hogy ne zúgolódjatok, mert nekünk még rosszabb helyzetünk volt, mint most nektek. Én felneveltem hat gyermeket, nekünk jó lett volna a hajaskolompér is. Ün­neplő ruhánk nem volt. Kimostuk a viselőruhát és abban, meg mezítláb mentünk ünnepna­pon is a templomba. A nagymamám nehéz élete ellenére 90 éven felüli kort élt meg." Berendezése: ­Kút: ­Állat: ­Árnyékszék: ­Adatközlő: J.F.-né 81 éves nő, Újfehértó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom