Gaál Ibolya: Földbe épített lakóépítmények és azokban lakók életviszonyai Szabolcs-Szatmár –Bereg vármegyében a XX. században (Jósa András Múzeum Kiadványai 57. Nyíregyháza, 2004)

VI. ADATTÁR

VI. Adattár SZABOLCS VÁRMEGYE Baktalórántházi járás A település megnevezése: Apagy-Peckes. A földházban lakó neve: H.S. Foglalkozása: földműves, 15. kat.h. vitézi birtokon. Hányan laktak benne: 6 fő, ebből gyermek: 4 fő (2 leány, 2 fiú). Mikortól meddig laktak benne: „az 1945-ös földreform során juttatott 15 kat.h. mezőgazdasági ingatlant kaptak és az 1940-es évek második felében, - kb. 1947-1948-ban - ezen építették fel átmeneti megoldásként a földházukat. Ebben ideiglenesen addig laktak, amíg a rendes földfeletti házuk fel nem épült." Előzőleg hol laktak: adatközlő szerint a faluban lévő kis saját lakásukban. Saját ingatlanon épült: igen. Adatközlő járt a földházban: négy adatközlőből egy rokon sokszor, három pedig csak egyszer járt a földházban. Az első adatközlő jól ismerte a családot, előző lakásukban is sokszor járt. A másik három adatszolgáltató a tsz. ingatlanára járt dolgozni, s egyik alkalommal kíváncsiságból járt náluk körülnézni. A földház leírása emlékezet alapján: Hány helyiségből állt: kettő. Mérete: kb. 7x4 m. Lejárat: gádor (lejárat) vezetett a helyiségekbe. Ablak: kb. 60x40 cm-es szimpla üveglap betapasztva a földház végén lévő tűzfal szerűségbe, nem nyitható. Ajtó: házilag készített használt deszkából előállítva. Kémény: vályog és sár alapú, amelynek a tetején spórcső volt kidugva. Tetőzete: szalmával fedve és leföldelve. Berendezése: „egy csikóspór, két ágy megfelelő ágyneművel, ágyterítővel letakarva, egy dikó (házilag készített fekhely), egy sifon, egy asztal, két szék. Mind a négy adatközlő megerősítette, hogy amikor a földházat a vitézi tagban építette, előtte már volt bent a faluban a felvégen egy kétvégű, egy pitvarból, egy kisházból és egy nagyházból álló saját lakásuk. A családfő a II. világháborúban teljesített kiemelkedő szolgálatáért 1945-ben vitézi telket kapott. Ezt néhány évig a faluban lévő házukból művelték. A vitézi tag a községhez kb. 6 km távolságra volt ezért a családnak és az igás állatuknak is nagyon fárasztó volt a napi kijárás a föld megművelése céljából. Futóhomokos területen kapták az ingatlant és a járójószáguk (lovaik) tönkrementek az egész napi munka után még naponta jövet-menet 12 km út megtétele miatt. Az ingatlan megközelítése csak földúton volt lehetséges, s a futóhomok a szekér kerekének az „agyáig" ért, s ez külön nagymértékben igénybevette az állatok erejét. A vitézi telken való letelepedésnek egy hátránya azonban mégis volt, mégpedig az, hogy a gyermekeik ekkor még mind a négyen iskolakötelesek voltak és azok gyalog voltak kénytelenek naponta megtenni a 12 km-es utat. Téli időszakban olykorolykor, a nagy hófúvás miatt nem is tudtak iskolalátogatási kötelezettségüknek eleget tenni. Gyakran előfor-dult más, különösen tanyasi gyermekeknél is, hogy a gyermekmunkába való fokozott bevonásukon kívül az iskolalátogatásuk ilyen és ehhez hasonló okok miatt is elmaradt. Igazi jó megoldást sem a község belterületén, se a külterületen való letelepedés nem jelentett a családnak."