Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

verése után dr. Ilosvay Gusztáv 1957. január 1-én Helsinkibe utazott egy éves szerződésre, zenészként próbált volna szerencsét. Balszerencsés vállalkozás lett belőle: partnernője, Vécsey Doris otthagyta, a finn tulajdonos nem fizette ki gázsiját; s hogy a következő szerződéses állomására Hágába egyáltalán el tudjon utazni, alkalmi munkát kényszerült végezni. Rövidesen haza is tért, folytatta orvosi praxisát, a rajzfilmek megzenésítését és az Old Firenzében (Bécsikapu eszpresszó) zenélt. 1961 januárjában sikertelen gyomorműtéten esett át, a gyilkos kór Budapesten 1961. május 11-én kiszakította őt szerető családja köréből. Mindössze 49 évet élt. „Ezrek voltak a temetésén. Barátai, vendégei, betegei. Mindenki eljött, hogy tisztelegjen egy nagyon jó ember, az utolsó polihisztorok egyikének a sírjánál. Nélküle szegényebb lett a világ, mert ő egy zseni volt." - emlékezik velünk együtt fia, Dosvay Péter. Az operacsillag Ilosvay Eszter Mária Budapesten 1913. május 8-án született, Nagykállóban a római katolikus templomban keresztelték 1913. május 17-én, a keresztségben az Eszter Mária nevet kapta. (Művészneve: Maria von Ilosvay lett.) A családi házból hozott zeneszeretet (11 éves leánykaként már Loewe - balladákat énekelt), és Budapest pezsgő zenei élete vezette a Budapesti Konzervatóriumba. Ének szakon végzett, Budanovits Mária és Palotai Árpád tanította, tanárai között volt Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő. Bécsben és Párizsban további stúdiumok következtek, s noha fiatal leánykaként arról álmodott, hogy ősei birtokán „lovakat fog majd tenyészteni, és egy nagyszerű falusi asszonyként öregszik meg" sorsáról az 1937. évi I. Bécsi Nemzetközi Énekverseny döntött végérvényesen: I. díjat nyert, egyidejűleg a Salzburgi Operaház társulatával együtt egy amerikai turnéra szerződtették. 1937-1939 között 74 tengerentúli városban lépett fel az imponáló hangadottságú, csengő altista, Ilosvay Eszter Mária. Valójában a dal és az oratórium állt szívéhez közel, „szívesebben szerepeltem volna kis színpadokon, de megélhetésemet csak az operaszínpad biztosította." Ezért szerződött rövid időre előbb az Elba-menti cseh Aussig Operatársulatához, utóbb a német Esseni Operaházhoz, majd 1940-ben elkötelezte magát a Hamburgi Állami Operaházhoz, ahol 33 éven át szerepelt állandó tagként. Hamburgi sikerei mellett rendszeresen fellépett Európa nagy operaszínpadain (Bécs, München, Brüsszel, Milánó, Amszterdam, a londoni Covent Garden Opera, stb.),