Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

Maria és Walter Dietrich bátyjukként fogadták, és szerető gondoskodással állottak mindvégig mellette. Ilosvay Ferenc 1962 utáni életéről, munkásságáról a szerető hitves visszaemlékezéseiből tudunk. Erdészeti, zoológiai állásban nem tudott elhelyezkedni, írásaiból élt. A bécsi Bernardgasse 20. szám alatti lakásukban, és a stájer falvakban meghúzódva írta tárcáit, elbeszéléseit. Közírói működését befejezvén, a müncheni Nemzetőr külsős munkatársa volt egészen haláláig, de elbeszélései megjelentek más magyar emigráns lapokban is (Új Hungária, Krónika, stb.). Többségük önéletrajzi fogantatású, gyermek- és ifjúkorának világát idézik meg, emlékezete visszaröpítette őt a nyírségi homokra, Szabolcsba és Szatmárba, és a Dunaerdők világába. Lelke külhonban is itthon járt. Eletében három kötete látott napvilágot: Jó vadászatot! (1943), Zwölf Pfade (1957), ...ha Dunáról fúj a szél (1964). Utóbbit 50. születésnapjára, negyedszázados írói jubileuma megünneplésére a müncheni Nemzetőr adta ki. Özvegye, Johanna Asszonyjóvoltából, 1992-től folyamatosan jelennek meg az eddig ismeretlen elbeszéléseit, írásait tartalmazó kötetek: Megfordul a szél (1992), Jó vadászatot! (1994), Tizenkét ösvény (1995 és 2001), Tenyérnyi tisztás (1999), ...ha Dunáról fúj a szél (2001). Ilosvay Ferenc Steiermarkot második hazájának tekintette. Johanna Asszony, válaszul férje „stájerságára", a mai napig Magyarországot tekinti második hazájának, annak ellenére, hogy „százötven százalékos" osztráknak vallja magát. A hétvégeket a Bécs melletti erdőkben vagy Johanna édesanyjánál, Anna Asszonynál töltötték. „Vén erdőjáró vagyok, Jinnyvel bebarangoltuk a stájer Alpokat tavasszal, nyáron, ősszel és télen" - írta Fekete István írónak 1969-ben. „Hallgatagon barangoltunk a hegyek között az erdőkben, Frankié mindig megcsodálta a mezei, erdei virágokat. A pici havasi gyopárt „Isten leggyönyörűbb gondolatának" nevezte." - mondja a hitves. Rendszeresen részt vettek cserkész találkozókon is. „Frankié ifjúkorától szenvedélyes vadászember volt. Magyarországot elhagyva, azonban már soha nem vadászott. Igazi nomád volt, autója sohasem volt, gyalog járt, hosszabb távokon vonaton, autóbuszon." „Frankié nemsokára biztonságban érezte magát közöttünk, meleg családi otthonra lelt Steiermarkban, legszívesebben ott éltünk, ami a világ egyik legcsodálatosabb helye. Természetes charme-jával, nyílt kedvességével, barátságosságával meghódította az emberek szívét. Igazi Úr és Gavallér volt, a szó nemes értelmében. Szerette a baráti társaságot, a tréfát. Olvasott ember volt, Balassi Bálint és Arany János verseit, Pázmány Péter, Krúdy Gyula és Ta-