Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

volnék, ha valamely különös sorscsapás folytán nem örököltem volna atyai nagyanyámtól az Ábrányi terheltséget, s nem kínozna az írhatnék ösztön. így aztán a kettőt gyötröm, bár nehéz sorsot szőttek számomra a párkák" - írta 1959 végén gyermekkori barátjának, Duska Lászlónak Kanadába. „Három éve (cca 1959!) visszatértem életelememhez és eredeti foglalkozásomhoz az erdészethez, s jelen pillanatban, mint a Fortswissenschaftlich Institut, Wien - Graz erdő- és vadbiológiai kutatórészlegének paráber tagja járom Európát Trondheimtől Engadinig és Lac du Blas-tól Trawemünde-ig. Az hogy írok, hát Istenem ez érthető. Fizetésem csak arra elég, hogy tisztességes felszereléssel és különösebb gond nélkül járjam útjaimat [...] Ledoktoráltam zoológiából. Nem azért mert a cím érdekelt, hanem mert megkönnyíti az érdeklődési köröm mozgási szabadságát." (Dr. Szokolay Dénesnek, 1961. X. 11.). Diplomájának honosításáról, a doktori cím megszerzéséről részleteket nem tudunk, ahogy arról sem, miért vált meg munkahelyétől. 1961 után írt leveleiben többször említette doktorátusát, „a zoológia tudora, magyar erdőmérnök vagyok", majd Németh Gyulához 1965-ben írt leveléből tudjuk meg, hogy „a nostrificatios meghallgatáson a grazi egyetem zoológus professzora voltjelen, és egy rövid Prüfung"-on vett részt. Bécshez való későbbi viszonyulását nem ismerjük, de 1959-1962 között írt levelei szerint kifejezetten nem szerette: „A hajdani császárvárosban a demokrácia ellenére is megmaradt a „schwarz-gelb" felfogás előítélete, a „gulaschok, tschikosok, pustá, tsardaschungarral" szemben. Ez nem panasz, csupán egyszerű tényleírás. Mert ezzel szemben az Alpok csoda-világa mindenért és minden esetben kárpótol. Olyan mint a Keleti Kárpátok, így aztán néha Ojtózon, néha a Királyhágón vagy a Verhovinán, vagy az Ung völgyében 'vagyok' - s mivel se közel, se távol nincs ember, meg-megülök egy-egy patak sebesen futó vize mellett, és eldanolgatok csak úgy magamnak." (Herczegh Jánosnak, 1961 október). 1962 végén arról számolt be Bereczky Lászlónak, hogy már ötödik hónapja egy 21 ezer hektáros erdő - és vadvédelmi területen dolgozik a steiermarki Frohnleiten mellett. Vadkitelepítéssel, erdei kártevők vizsgálatával, biológiai védelmi módszerek kidolgozásával, ragadozók megfelelő mértékre való visszacsökkentésével, hegyi patakok halállományának, állatvilágának vizsgálatával, szaporításával, stb. foglakozik. „Csodálatosan szép és vad" ez a stájer vidék, tele meredek sziklával, szurdokkal, szakadékkal, vízeséssel - gyakran van része veszélyes sziklatornában, hegymászásban. Nomád életet él egy volt magtárépületben, ahol petróleumlámpa világít, lavórban mosakodik, maga főz s takarít. „De szabadon élek, a természettel élek, Isten nyomdokain járok, tele vagyok valami furcsa megbölcsült, csöndes életigenléssel."