Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

Kovách Aladárral (1908-1979) is, aki a Nemzetőr egyik alapítója, a Hungária főmunkatár­sa, a SZER, és a Francia Rádió magyar osztályának is munkatársa volt. Budapesten barát­jának tekinthette Fekete István írót, ennek bizonyítékát is (fotók, levelek) a Kállay Gyűj­teményben őrizzük, ahogy a levélváltást Walleshausen Évával (és családjával), akinek Ilosvay Ferenc ifjúkori hódolója volt. Leveleiben leírja, hogy mindent megkísérelt, bárhol kopogtatott, mindenütt leeresz­tett sorompóba ütközött, nem kapott állandó munkát. Nagyon nehezen és nagyon sok kínlódással kereste meg a mindennapira valót, alkalmi munkákból élt. „Enyhén szólva, tengődöm", „az időnkénti cikk-rendelések honoráriumából éppen csak a legszüksége­sebb létfenntartásra futja", „semmim sincs kerek egy ég világán, az alkalmi cikkecskékből pengetem életem lantját", „enni kell...és engem a tollam etet, vállalok: irodalmi karcola­tot, riportot, tanulmányt, novellát, s az újságírás egyéb ágazataiban szükséges dolgozatok írását." (Vámos Imrének, 1962. I. 18.; Herczegh Jánosnak, 1961 október; Bógler Lajosnak,1961; Bereczky Lászlónak, 1960). „Nem tartozom egyik klikkhez sem, nem is ka­pok segélyt vagy ösztöndíjat egyetlen menekültügyi, karitatív szervezettől sem". (Vámos Imrének, 1962. I. 18.). Az okot részben önmagában kereste. „Forrófejű és idealista álmo­dozóként könyveltek el, akivel- ugyebár- lukrative nem lehet együtt dolgozni." („Térkének", 1959). „Kényelmetlen és bosszantó vagyok, mert ostoba módon és szűzlá­nyi együgyűséggel nemcsak a jót, de a hibát is kimondom. Most jöttem rá. Veszedelme­sen idealista vagyok." (Bereczky Lászlónak, 1960). Önkritikusan azt is elismerte, hogy a Híradónál „a lapcsinálás diplomáciai részét ugyancsak silány módon végeztem." (Bógler Lajosnak, 1961). Mindezekkel együtt azonban úgy látta, hogy „a piacon tízszeres ára van az 'alázatos szolgája' salátának, mint a bár keserű, de gyógyhatású ezerjó fűnek. A rikkancs az érték, és nem az írás, amit árul." (Kovách Aladárnak, 1961. I. 27.). Úgy látta, hogy „a mai világ ér­zéketlen minden betegség, minden fájdalom és minden egyéni vagy nemzeti szerencsét­lenség iránt, ha nem vele történik. Igaz, hogy vele is megtörténhet. S ha az ember erre fi­gyelmezteti őket, ha megmondja ezt ne tedd, ezt tedd, így nem lehet, így lehet- tudom, mert sajnos kipróbáltuk, nos az hazaárulás, dezertálás, szálasis őrültség?" (Dr. Nagy Káz­mérnak, 1959. VI. 22.). „Dénes látod, erre vágytunk, s azt hittük- micsoda morál! És most már mindketten tudjuk, hogy m i c s o d a morál!!!?..." (Dr. Szokolay Dénesnek, 1961. X. 11.). Fásult iróniával szemlélte a nemzetközi politikában 1956 után végbement változá­sokat is. „Krisztus ügyében Pilátus az Antonia erőd forrásának vizében mosta meg a kezét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom