Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Lakatos Sarolta (Nyíregyháza): Emlékezés Ilosvay Ferenc születésének 90. évfordulóján

des, a Gyáli úti katonakórház parancsnoka, édesanyja Szekfű Gyula történész húga, Szekfű Katalin. Ilosvay Gusztáv és Antalfy Katalin 1941-ben kötöttek házasságot. A hitves rábeszélésére, Gusztáv 1943-ban befejezte az orvosi egyetemet. Cselédkönyves orvosként a budai Szent Margit Kórházban kezdett, ahol azután bel-és nőgyógyászatból szakorvosi képesítést szerzett. Az elsőszülött fiúk, Ilosvay Péter leírásából ismerjük a családi történéseket, Budapest ostroma alatt. Az ostrom előtt a budai rakparton laktak a Szent Anna templom mellett, egy hatemeletes ház negyedik emeletén. A lakás a Margit-hidra nézett, és „egy októberi szombaton kinn álltunk anyámmal az erkélyen, várva apámat, aki a Margit-hídon át bicikliveljött haza. Ekkor robbant fel a híd, egy rövidzárlat miatt. Anyám idegrohamot kapott, és meredten néztük, ahogy a rengeteg csónak, propeller (átkelő gőzhajó) és számtalan más vízijármű igyekezett menteni a tömött hídról vízbezuhantakat. Szerencsére apám nemsokára megjött, három perccel a robbanás előtt jött át a hídon. Szüleim megbeszélték, hogy a Dunapart nem biztonságos, mert egy erőszakos átkelés elpusztíthatja a parti házsorokat. Ezért anyám, aki akkor a Coburg főhercegi hitbizomány irodavezetője volt, beköltöztetett bennünket a birtok irodájába, a Krisztina körútra, a Horváth kert mellé. Később kiderült, hogy ez nagyon rossz választás volt, mert a Krisztinában és a Várban házról-házra, lakásról-lakásra folyt a harc egészen február 25-ig. Az új lakásba december 25-én egy nyilas pap, Kun páter tört be fegyverrel, mert kibombázták a pártházból, és új irodát keresett. Kis híján lelőtte anyámat, amikor megtalálta a cselédszobában bújtatott zsidó házaspárt. A férfit elvitték, de otthagytak egy keretlegényt, hogy később visszajönnek. Mikor apám fegyveresen hazajött, a suhanc elszaladt. Később tudtuk meg Kun páter vallomásaiból, hogy a férfit, aki jó nevű orvos volt, a Dunába dobták." „December 28-án kezdődött az ostrom, akkor mentünk le a bunkerbe. Rettenetes három hónap következett. Itt mutatkozott meg apám bátorsága. O volt az egyeden orvos Budán, aki az ostrom alatt végig dolgozott. A legnagyobb bombázásban és golyózáporban is elment, ha beteghez hívták. Sajnos édesanyját nem tudta megmenteni, akire a Donáti utcai lakás bunkerje ráomlott. Az oroszok bejövetelekor csak az mentett meg minket a teljes kifosztástól, hogy a pincénkben elől voltak a vöröskeresztes ládák, és a katonák így nem vittek el semmit. Apám kapott egy kétnyelvű igazolványt, és mint orvos, szabadon közlekedhetett. Közben éjszakánként a Fő utcai amerikai bárban zenélt. Nappal orvos, éjjel zene, közben rajzfilm és napi 3^4 órai alvás, - ezt nem lehetett büntetlenül sokáig bírni." „Ostrom után visszaköltöztünk a Dunapartra. Lakásunk viszonylag épen maradt, így a cselédszobába beköltözött Coburg főherceg és családja. Fiúk, a kis Fülöp, aki körülbelül