Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Ifj. Ilosvay Gusztáv (Sydney): Egy kiállítás margójára

Ifj. Ilosvay Gusztáv: Egy kiállítás margójára Pár nappal ezelőtt Kati megkért, hogy írjak valamit apuról. Jön az a kiállítás és kellene valamit odatenni az O emlékére. No meg a világnak is, hogy lássa, hogy élt eg)' Dr. Ilosvay Gusztáv, aki mint minden más csetlő-botló emberke, tette azt, amiről úgy érezte, hogy helyénvaló. Aztán szépen elment, mert nehéznek találta az életet. Röviden ennyi! És valóban nem több. Te, aki most megnézed ezt a kiállítást, szemlélgeted a különböző fényképeket, olvasod a leírásokat, hiteles adatokat, elmerengsz a magyar történelmen. Mert ők már a múlt, ők már a történelem maga. A tegnap, a lefutott, a lejegyzett és kartotékba tett élet. Az a sors, amit minden ember vagy így, vagy úgy, de megél és végigjár. Ki hosszabban, ki csak épp megjelenik a történelem színpadán. Aztán vannak, akik komoly nyomokat hagynak maguk után (legalábbis emberi szemmel nézve). Ilyen ember volt apám. 49 évet élt, és amit abba az életbe bele lehetett préselni, azt ő beletett. Nappal orvos volt a Lipóton, éjjel zenész a Pipacsban vagy az Old Firenzében, és kora reggeltől (mondjuk hajnali 2-től) zeneszerző a Pannónia Filmstúdióban Macskássy Gyulával. Rajzfilmeket csináltak, ő a zenét szerezte hozzá, mert akkor volt rá ideje és akkor volt csend a stúdióban. A nap 24 órájából 20-at biztosan dolgozott. De emellett még elment időnként horgászni is a Kvassay zsiliphez, ahol bedobta a horgot és rám bízta a botot, hogy fogjam meg a halat, ha van kapás. És ő ha tehette, akkor aludt egy keveset. Az igazság az, hogy mi gyerekek nem sokat láttuk őt és amikor alkalom nyílt rá, lásd a reggel 5 órai pecázás ... ki kellett használni a vissza nem térő alkalmat. Rengeteget dolgozott, mintha érezte volna, hogy sok mindent be kell fejezni mielőtt elmegy. 49 év! Istenkém milyen kevés idő is mai szemmel nézve. Maga után hagyott négy gyermeket: Péter 21 éves, Kati 17, „Öcsi" vagyis jómagam rendes nevén Guszti 15, és kishúgom Eszter, aki akkor volt 13. Egy félbeszakadt zeneszerzői karrier. Ekkorra már maga mögött tudhatta több játékfilm zenéjét, amiből a Ceruza és a Radír nagydíjat nyert a Cannes-i Filmfesztiválon. Vagy egy tucat reklámfilm, aminek szövegét és zenéjét is ő szerezte. Hátrahagyott egy be nem fejezett orvosi pályafutást. És több ezer beteget, akiknek a nevét mind tudta. Övé volt a Lipótmező és a Hűvösvölgy körzet. Területében és lélekszámban is egyik legnagyobb akkor Budapesten. Gyomorrák volt ami aztán elvitte.