Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Jánosi Zoltán (Nyíregyháza): Ilosvay Ferenc portréjához

Dr. Jánosi Zoltán: Ilosvay Ferenc portréjához I. A pálya és a történelem Márai Sándor a XVII. századi erdélyi magyar irodalom alkotóihoz hasonlította a második világháború utáni hosszú évtizedek nyugati magyar emigráns íróinak sorspéldázatát. Azokéhoz, akik az erdélyi állam viszonylatos függetlenségének keretei között tarthatták fenn az idegenektől megszállt, megtépázott és tönkretett „anyaország", kultúra öntudatát. S a hitet abban, hogy jobbra fordulhat még ott is a történelem. A világban szétszórt nyugati magyarság hasonló eszmék között élő írója volt a Nyírségből elszármazott, tragikusan kalandos sorsú Ilosvay Ferenc is. Az író Budapesten született 1914. augusztus 28-án, kereken kilencven éve, s fővárosi származása ellenére mégis szinte „bennszülött nyírségi emberként" tarthatjuk számon. „Mindkét ágon nyírségi eredetű földbirtokos- és hivatalnokcsaládból származott. Apjának, aki egy időben a honvédelmi államtitkári posztot is betöltötte, Nyírábrányban terültek el birtokai, édesanyja, Horkovits Sarolta pedig a nagykállói szolgabíró leánya volt."

1 Trianon után, 1921ben a család a Mezőségről „a dimbes-dombos homoki paradicsomba, Ordögábrányba (a mai Nyírábrányba) menekült".

2 Az itteni s Szabolcs-Szatmár más tájaira is elkanyargó gyerekkori élmények pedig kitéphetetlenül vésődtek bele a későbbi írói munkásságba. Az alkotó pályaindító műve is ezen a tájon született. „Első könyvét, a Jó vadászatot édesanyja nagykállói otthonában írta."

s A mai Magyarországon - talán szülőföldje kivételével - elég kevéssé ismert Ilosvay Ferencnek írói teljesítménye mellett személyes életútja, sorsa sem mindennapi. A hazáját 1957-ben elhagyó írót - az iránta kinyilvánított politikai ellenszenv jeleként - még „1949ben szovjetellenesség és klerikális szervezkedés vádjával internálták. Berente, Sztálinváros, Pusztaszabolcs voltak sanyargatásának állomásai. Majd 1953-as szabadulása után 1956 ősze már a fővárosban találta, ahol a Hétfői Hírek lapot szerkesztette és harcolt a Széna téren, mielőtt a megtorlások elől Nyugatra menekült.'"

1 Pedig az ekkor már 43 éves férfi nem a kommunista diktatúra idején tapasztalhatta meg először az üldözés és a rabság fájdalmait. Polgári elvei, németellenessége, a jobboldali háborús propagandával történt szembefordulása miatt 1944 őszén a Gestapo tartóztatta le és hurcolta el Dachau JÓSA ANDRÁS MÚZEUM NYÍREGYHÁZA I KÖNYVTÁRA