Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

lányok iránti szerelmét dolgozza fel. Ugyanilyen hiteles, személyes élmény azonban a cselekmény hátterét alkotó környezet, a régi Nyíregyháza rajza is. Szinte megelevenedik a regény lapjain a századvégi kisváros pletykáival, jellegzetes figuráival és kocsmáival. Életre kel a Rigó, a Zsandár, a Zöldfa, a Sas kocsma, Jurás polgártárs vendéglője s az előkelő Európa fogadó. S hitelesek a szereplők is valamennyien. Modelljeik egykor valóban ott jártak a nyíregyházi utcákon és kiskocsmákban. Tinódi vándorkönyvtáros és Szuki Tóni, a telekkönyvvezető, Puczér szerkesztő úr és a határcsárdában mulató híres cigányprímás: Benczi Gyula, mindmind élő és közismert figurái voltak a régi Nyíregyházának, s Krúdy legfeljebb a nevüket változtatta meg. Tinódiban Dalnoki Gaál Gyula nyugalmazott színész alakját rajzolta meg az író. Szuki Tóni pedig azzal a Virágh Aladár telekkönyvvezetővel azonos, aki váltóadósságai miatt valóban öngyilkos lett, mint regénybeli mása. Az írói pályájának vége felé járó ötvenéves Krúdy szinte nosztalgikus vágygyal járja be még egyszer a gyermek és ifjúkor színterét a regény lapjain, s építi fel képzeletében a századvégi Nyíregyházát. Az amúgyis laza epikus kereteket nem egyszer szétfeszíti a személyes emlék, különösen a szülőföld iránti bensőséges vonzalom és ragaszkodás, s ilyenkor kibuggyan belőle a tiszta líra: „Óh, Nyírség, óh Magyarország! te tündéri panoráma, miért szálldos vissza lelkem mindvégig régenlátott tájaidra? Nem adtál magadból egy talpalatnyi földet se, mégis jobban szeretlek téged, mintha uradalmaim terülnének el öleden..." (207. 1.) Mondanivalója mellett éppen ez az állandóan jelenlévő, s időnként ki-kicsurranó mély líra emeli ezt a kisregényt Krúdy legsikerültebb alkotásai közé. * Krúdy Gyula műveinek tehát állandóan visszatérő motívuma a szülőföld, a Nyírség és Nyíregyháza. Azok közé az írók közé tartozik, akiknél a születési hely nem pusztán életrajzi adat, hanem egész művészetük legjelentősebb kulcsa is. Bár csak gyermek- és ifjúkorát töltötte szülőföldjén, a szülőváros és a nyíri táj képe sohasem mosódott el benne. Sőt, minél távolabb került szűkebb hazájától, annál erősebben vonzódott hozzá. A Nyírség és Nyíregyháza írója volt, mint Juhász Gyula Szegedé vagy Tamási a Székelyföldé. Egy sajátos arcú tájegységet szólaltatott meg, de ez sohasem eredményezett nála valami szűkkeblű provincializmust, -35-