Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Krúdy és a millennium Kevés írónk van, akinek pályája annyira kedvező időpontban és olyan szerencsés csillagzat alatt indult volna, mint a Krúdy Gyuláé. Nem volt még egészen 18 éves, amikor éppen száz évvel ezelőtt, a millenniumi ünnepségek idején Budapestre érkezett. A szakmában nem volt már egészen kezdő, 14-15 éves kora óta küldözte írásait a lapoknak, s az érettségi után Debrecenben és Nagyváradon néhány hónapig a szerkesztőségi munkába is belekóstolt már. Tudta azonban, hogy ha nem akar végleg megrekedni a vidéki újságírás taposómalmában, ha igazi író akar lenni, akkor a fővárosban kell bizonyítania. Nagyváradról, a Szabadság szerkesztőségéből még azzal az ígérettel távozott, hogy tudósításokat küld majd lapjának a millenniumi rendezvényekről, ő azonban valószínűleg tudta már, hogy sohasem megy vissza többé Váradra, véglegesen Budapesten akarta megvetni a lábát. Nem sokkal később, tehát még az élmény frissességével dolgozta fel Ifjúság című kisregényében Pestre érkezésének nagy pillanatát. Harmadik személyben írta müvének fiatal íróhőséről, de nyilván önmagáról beszélt: „Reggel öt-hat óra között érkezett Budapestre. Már világos volt, s a nap aranyosan bukott fel az égboltozaton. Elkábította az a zaj, ami a pályaudvaron fogadta. Kis táskáját görcsösen kezébe kapva, összeszorított ajakkal, de nagyon-nagyon dobogó szívvel szállott le. Hordárok futottak feléje. Szinte erőszakosan nyúltak a táskája után. De ő szilárdan fogta kezében. Keresztülhaladt a pályaház óriási csarnokán, s kilépett az utcára. Az emberek sokasága hullámzott körülötte mindenfelé, s ott feküdt előtte az óriási főváros, ragyogó palotáival, hatalmas utcáival és csillogott minden a kelő nap fényességétől. A széles Kerepesi úton vastag fekete emberszalagok kígyóztak előre, befelé a város felé, ahol az élet lüktet. Valami francia regényből jutott eszébe egy frázis; az ifjú hősről, a deli lovagról, ki lábával toppant a középkori város kapujának küszöbén és szól: Ezt meghódítom!" Tudjuk, hogy később meg is hódította, s ha az igazi győzelemig még elég hosszú volt is az út, a pályakezdő Krúdy meglepően hamar beilleszkedett a főváros irodalmi életébe. A lapok befogadták, szívesen közölték írásait, s már a következő évben megjelent első könyve, az Üres a fészek, s ettől kezdve minden évben -188-