Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Krúdy, az újságíró A mai olvasóközönség Krúdy Gyulát már jóformán csak mint regény- és novellaírót ismeri. Kétségtelen, hogy ezekben a műfajokban alkotta a legmaradandóbbat, de egyoldalú lenne a róla alkotott képünk, ha a publicista Krúdyt nem méltatnánk figyelemre. Krúdy újságíróként kezdte írói pályáját, és lényegében egész életében megmaradt újságírónak. A szépíró mellett tovább élt benne a furgetollú publicista is. Cikkeinek csak kis része jelent meg kötetben, túlnyomó többsége máig is csak az egykori újságokban olvasható. Pedig érdemes lenne összegyűjteni és kiadni újságírói munkásságának termékeit is. Nemcsak azért, mert a nagy írónak általában minden sora érdekes, és minden apróság hozzájárulhat arcképének teljesebbé tételéhez. Krúdy publicisztikájából egy szinte teljesen más író-egyéniség bontakozik ki, mint akit novelláiból és regényeiből ismerünk. Szinte nehéz elhinni, hogy ugyanaz a Krúdy írta a cikket is, mint a regényeket. Míg szépirodalmi műveiben passzív, testetlen álmodozás az uralkodó, s inkább csak stílusának iróniája sejteti, hogy nem érezte otthon magát korában, addig publicisztikája sokkal harcosabb, egyértelműbb, politikusabb. Már pályája elején meglátja a kiáltó társadalmi ellentéteket, és határozottan a szegények, az elnyomottak oldalán foglal állást. Egyik 1894-ben, tehát még diákkorában írott cikkében már ilyen mondatokat találunk: „Adj kenyeret! Te gazdag vagy, én szegény! Ember vagyok én is!" Különösen a háború alatt erősödik meg ellenzékisége. Az esztelen vérontás felrázza álmodozásából, állásfoglalásra készteti a szörnyűségek ellen. így születnek leghaladóbb, legpozitívabb írásai éppen a háború alatt. Mint Ady, a háborút ő is azért gyűlöli elsősorban, mert úgy látja, hogy az késlelteti, elodázza a várva-várt társadalmi átalakulást. „Mindenki a forradalmat várta, mely felgyújtja a bedeszkázott agyvelőket - írja -, s forradalom helyett jött a háború." Meggyőződéssel hirdeti azonban, hogy a háborúval az uralkodó osztály nem fogja elérni célját, sőt ellenkezőleg, a régi Magyarország végét jelenti: „Megbukott a régi társadalom, amely most a háború alatt végképp összekeveredett, megbukott a szolgabírák országa, a kortesek tanyája, az agitátorok ostoba lármája; megbukott a ficsúr figurája a vármegyén, vagy a pesti aszfalton, a tiszteletreméltó uzsorás és a gazdag leánykereskedő, a ,Jó üzletember", akit csaláson kaptak, megbukott az erkölcstelenség. Új világ jön a -161-