Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

szentimentális, szomorkás dallam, amelyet találó szóval később gordonkázásnak nevezett el a Krúdy-irodalom. Mind az eszmei-érzelmi gazdagság, mind a művészi megformálás szempontjából találunk sikerültebb műveket már Krúdy pályájának első felében is, azonban hangban egész hosszúra nyúlt pályakezdéséből ez a könyve áll legközelebb az 1910 utáni, véglegesen kialakult, érett Krúdy műveihez. A kötetben 15 rövidebb és egy hosszabb írás található. A cím alatt műfaji megjelölésként ez állt: Rajzok és elbeszélések. Igazán elbeszélés azonban nagyon kevés van benne, talán csak a kisregény terjedelmű címadó írás, bár még annak felépítésében is tetten érhető, hogy nem egyetlen tömbből faragták, hanem több önálló részből van összeróva. Még a rajzok szerkezetére is bizonyos széttöredezettség, mozaikszerűség jellemző. Egyik kritikusa meg is rótta és a „kompozíció szecesszionistái" közé sorolta, amiért „egy négy-öt oldalra terjedő elbeszélést ugyanannyi, vagy még több fejezetre osztott". Ugyanez a kritikus korábban beszélt a Krúdyban „rejtekező lírikus költőről", azonban nyilván nem ismerte fel a líraiság és a mozaikszerű szerkezet összefüggését. Pedig világos, hogy épp ebből az erős érzelmi-hangulat telítettségből következik ez a jellegzetesen lírai építkezés is. Az apró részekre, fejezetekre való tördelésben a lírai vers hagyományos strófikus tagolása él tovább. A líra legsajátabb jellegéből következik a hirtelen felröppenés és gyors visszahullás, a végleges felfokozás és a sejtelmesen elhaló kicsengés. Az egyenletes, epikus hömpölygés helyét ez a lírai-zenei szerkesztés foglalta el Krúdy műveiben. Ezért is vált uralkodó műfajává ebben a korszakában a rajz. Történetei nemcsak vérszegények, különösebb eredetiséget sem mutatnak. Hősei többnyire fiatal, bájos, a világtól elzárt, zord apák vagy nagyapák kalitkájában raboskodó leánykák - megannyi kispolgári Fanni - akik talán többet sírnak és epekednek Fanninál is, bár a végén rendszerint happy-end-del végződik a bonyodalom. Ebbe a témakörbe tartozik többek között a Leányálmok, A vén kútról és a Vepsz című írás. De ezeken kívül is még egész sor történet szól fiatal lányok szerelmi epekedéséről, szökéséről, csalódásáról (A kis Babett románca, A mester leánya, Lidi, Nóta Gináról, Azok az órák!...) Mintha csak azt tartotta volna legfőbb ambíciójának, hogy a serdülőkorú leányok olvasmányigényét kielégítse. Nyilván ezzel magyarázható a legtöbb írás emlékkönyv-ízű szentimentalizmusa és édeskés finomkodása is, amely mögül néha-néha villan elő az író kívülálló fölényét sejtető stílirónia egy-egy sziporkája. -95-