Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Zoltán műveiről, valamint a régió szellemi felhajtóerején kibontakozott kisebb ívű pályákról: Bessenyei Anna, Fehér Gábor, Sipkay Barna munkásságáról, figyelme és szeretete úgy orientálódott fokozatosan a Krúdy-életmű fókusza felé, hogy annak értelmezési terében egy süllyedni látszó, ám európai szintű teljesítmény értékeit és önmaga Nyírség iránti hűségét is koncentráltan mutathassa föl. Sokfelé tájékozódó, Tinóditól, Bessenyeitől Ratkó József költészetéig, Dánielné Lengyel Laura, Tartallyné Stima Ilona, Ilosvay Ferenc, Fenyvesi Károly prózájáig, sőt a legfiatalabb kortársak, Szöllősi Zoltán, Nyilasy Balázs, Antal Attila poéziséig mozgó iránytűje e sűrűre font, komplex elemzői szándék miatt tért vissza újra meg újra a Krúdy-novellákhoz és regényekhez s a pálya nyírségi emlékeihez. S ez tette átfogóbb összefüggésekben is a Krúdy-teljesítményt feledni látszó utókor egyik első felrázójává, szélesebb utakat törő, nagyobb távlatokat nyitogató alakjává. Katona Béla úgy akarta fölébreszteni a Krúdy-művekben rejlő varázslatot, hogy értelmezéseinek tükrében, ne csak a kisebb haza - s ne is csak egyetlen ország -, hanem Európa modern prózájának arca is megláthassa magát. Ez a magasan a szűkebb régió érdekei fölé növő, mert folyamatosan a nemzeti és az egyetemes mértékekre tekintő s a fiatal város lelkületét legszebb, progresszív vonásaiban megtestesítő szellemiség önmaga belső forrásai mellett a Krúdy-példázatokból is merítette fényeit. Abból az erőből, amely úgy írta bele a nyíri vidéket a regény egyetemes fejlődéstörténetébe, hogy a szerző müveit ismerőkben a jellegzetes táj - a fák, fények, csillogó vizek - vonalai közé még ma is oda láttatja Krúdy egykori alakját. (Az indító versidézetet szerző Nagy László Háromkirályok, fakírral című költeményében például ekképp, az őt a Nyírség országútjain író-olvasó találkozóra röpítő autóból tekintve rá a fehéren sugárzó akácosok fákkal, éggel, legendákkal átszőtt vidékére: „Még az imént a menyegzői akácosok jajgattak balladásan, most mézillat-glóriában patyolatfőkkel, csecsekkel intenek, hogy nem fáj semmi. Bentebb, a trágárzöld homályban Krúdy diák a füvet hengerli gyémántló cigányszűzekkel. Kopognak rájuk baba-nagy harmatok... ") A szülőföldről valló Krúdy-sorok legmélyebb üzenetei mintegy leképeződtek s megsokszorozódtak az irodalomtörténész szellemiségében. Ő is Krúdyval írhatta - ha nem is regényei, kisprózája -, de cikkei, esszéi, könyvei, a megyei írócsoportot létrehozó és negyedszázadon át működtető akarata s író-olvasó találkozók, előadások, tanácskozások sora fölé: „Ennek a városnak voltam az írója... -8-