Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

hatolni ennek a polgári világnak. így is meglepő élességgel leplezi le azonban a nagypolgárság morális züllöttségét, pénzéhségét (A Falter Katinka története), családi botrányokon, hálószoba-titkokon csámcsogó munkátlan életét, léha és üres szórakozásait (Kié a legdrágább horsett?). Nyilván a tapasztalati anyag hiánya, a közvetlen élmény szűkös volta magyarázza, hogy a ciklus hamarosan elapad, még mielőtt igazán kibontakozhatott volna. A kísérlet azonban így is figyelemreméltó, mert ezekben a novellákban találja meg Krúdy először azt a színteret, amelyben később, érett korszakának hősei, A vörös postakocsi és az Aranykéz utcai szép napok világának különös figurái mozognak. Még érdekesebb és figyelemreméltóbb, hogy a polgáralakok mellett egy-ez proletárszereplő is fel-feltünik ebben az időben Krúdy novelláiban. A proletársorsot, a proletárélet valóságát még kevésbé ismeri ugyan a fiatal író, mint a polgárság világát, rokonszenve, érdeklődése azonban jól mutatja írói-világnézeti fejlődésének akkori irányát. A munkásság egyre öntudatosodó szervezkedéséről, erősödő osztályharcairól persze alig tud valamit, legfeljebb utalásokban érinti a szocialista nyomdászok sztrájkjait. (Például: Aszfalt-történet) Nyomdászok különben is elég gyakran szerepelnek írásaiban, s ez a tény már önmagában is rendkívül jellemző. Láttuk, mennyire központi helyet foglal el a fiatal Krúdy műveiben a redakciók világának ábrázolása, így szinte természetesnek találhatjuk, hogy munkásalakjait is elsősorban ebből a körből, ennek a világnak a pereméről választja. Nemcsak a munkásság mozgalmainak ábrázolása hiányzik azonban Krúdy novelláiból, a proletariátusról egyáltalán mint osztályról sem ad összefoglaló képet. Inkább csak néhány magányos, félresiklott életű tagját villantja elénk elbeszéléseiben. Ilyen novellája a Nagy Józsefné című is {Debreceni Ellenőr, 1894. november 10.), amelyben egy proletárasszony portréján keresztül a társadalom legalján élők ijesztő nyomorúságába világít bele. Az író őszinte rokonszenvvel, mély együttérzéssel ábrázolja a nyomorúságában tehetetlenül vergődő, majd szükségből lopni kényszerülő munkás alakját. Egyébként épp a Nagy Józsefné című elbeszélés is egyik bizonyítéka annak, hogy Gáspár Imrének milyen jelentős szerepe lehetett Krúdy figyelmének a szociális kérdések felé fordításában. A novella megjelenésével egyidőben szerkesztői üzenet jelenik meg a lapban Krúdy számára: „Szerdán-csütörtökön levél megy. Köszönet «Nagy Józsefné»-ért." Ez a nyilvános köszönet nem egyszerűen a beküldött közlemény megérkezésének szokásos -76-