Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)
Máskor nem a mű egész cselekménye mutat rokonságot valamely nagy példával, hanem egy-egy motívum árulkodik félreismerhetetlenül az illető mintákról. Történet, amelyiknek nincs vége című elbeszélése (Debreceni Ellenőr, 1895. április 22-23.) egy törvényszéki tárgyalás keretében mutatja be egy tragikus szerelem históriáját. A férfi, Rika Sándor, több lövéssel megsebesítette volt szerelmét, akivel valamikor nagyon boldog volt, aki azonban később hűtlenül elhagyta őt. Az ügyész vádbeszéde után az asszony szólal fel, és Rika felmentését kéri. Azt hazudja, hogy önmagát lőtte meg. Ha itt nem is olyan egyértelmű az eredetire való utalás, mint az előbbi példa esetében, aligha lehet ezt a novellát elolvasni anélkül, hogy föl ne idéződnék bennünk Julien Sorel és de Rénalné tragikusan szép szerelme. A Demi monde (Orsova. 1895. április 6., 28., május 5.) hősnője viszont teljesen zolai figura. Szegény kalaposlány volt. Kishivatalnokhoz ment feleségül. Két férfi között hányódik, férje halála után pedig az utcára kerül, teljesen elzüllik, mint az Assomoir Gervaise-e. A téma jellegéből következik, hogy már ezekben a novellákban is sok társadalmi kérdést érint a fiatal író. Vannak azonban olyan írásai is ebből a korszakából, amelyekben a szociális kérdések ábrázolása foglalja el a központi helyet. Különösen a Debreceni Ellenőrrel való kapcsolatba kerülése után nő meg az érdeklődése a társadalmi problémák iránt, s ebben nyilván Gáspár Imrének van döntő szerepe. Gáspár ugyanis nemcsak csábító és buzdító levelet írt Krúdynak, hanem leveleiben és szerkesztői üzeneteiben egyaránt értékes útmutatásokat is adott a fiatal írónak. Egyik önéletrajzában maga Krúdy is megemlékezik erről a nevelő munkáról: „Gáspár Imre volt az első főnököm, korrigálom, irányítóm Debrecenben, az ottani szabadelvű párt lapjánál. Csodálatos leveleit, amelyekben útmutatást adott olvasmányaimhoz, ma is őrzöm." (Önéletrajz 1923-ból.) Ezeket a leveleket sajnos nem ismerjük. Hatásukból, és a velük egykorú szerkesztői üzenetekből azonban meglehetős biztonsággal következtethetünk tartalmukra. Szinte kétségtelennek látszik, hogy Gáspár a realista ábrázolás és a szociális kérdések meglátása felé igyekszik terelni Krúdy figyelmét. Krúdyra is teljes mértékben érvényes az, amit Sziklay László Gáspár és a fiatal írók viszonyával kapcsolatban általában megállapít: „Gáspártól a nála jelentkező fiatalok sok indítást kaphattak éppen abban az irányban, amely őket a hivatalos irodalom „nép-nemzeti" irányától új, városias hogy úgy mondjuk: „nyugatias" - ízlés felé terelte. Ugyanakkor azonban nem a -74-