Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

ebben a vonatkozásban, az érdekházasság és a női egyenjogúság kérdése. Helyesen látja meg, hogy a házasságok jelentékeny része azért jut válságba, mert nem az igazi szerelem, hanem csupán az anyagi érdek kapcsolja egybe. A polgári társadalom erkölcse nemcsak szemet hunyt az érdekházasságok fölött, hanem szinte általános gyakorlattá, majdnem azt lehetne mondani, államilag kötelezővé tette. (Gondoljunk például a tiszti házasságok úgynevezett kaució követelményeire.) Krúdy számos novellájában megrajzolja az érdekházasság rabságában sínylődő házastársak vergődését, tragédiáját. (A hetedik szimfónia, Riczi, Demi monde stb.) A házasságtörés legtöbbször úgy jelentkezik ezekben az elbeszélésekben, mint kiút-keresés, vagy egyenesen elégtétel szerzése. A lázadás egy fajtája ez, nemcsak vagy nem elsősorban a házastárs, hanem az egész képmutató társadalom ellen. Épp ezért nem ritka eset, hogy ilyen hősei szándékosan keresik a nyílt, hangos botrányt, mert így érhetik el leginkább céljukat, így rúghatják fel a társadalom rájuk kényszerített, hazug álerkölcsét. Szorosan összefügg ezzel a férfi és a nő egyenjogúságának kérdése is, amely különben a századvég egyik állandóan felszínen levő problémája. A már említett külföldi írók műveiben is gyakran felbukkan ez a komplexum, legfőképpen Ibsennél. A fiatal Krúdy pedig nemcsak novelláiban, hanem egy vezércikkében közvetlenül is megfogalmazza pozitív állásfoglalását. Cikkére az az esemény adott alkalmat, hogy a budapesti egyetemen az orvosi, gyógyszerészi és tanári pályákat megnyitották a nők előtt is. Krúdy a haladás nagyszerű diadalaként ünnepli az eseményt, s némi rajongó, naiv túlzással a „század leghatalmasabb alkotásának" nevezi a reformot. {Wlassics Gyula reformja. Debreceni Ellenőr, 1895. november 27.) Novelláiban még nem fejeződik ki ilyen határozottan és egyértelműen állásfoglalása, azonban szépirodalmi műveiben is ábrázolja a nők elnyomottságát, kiszolgáltatottságát. Nőalakjainak könnyűvérűsége nem valamiféle velük született erkölcsi romlottságból ered, hanem legtöbbször a férfi zsarnoksága elleni lázadás megnyilvánulása. Ott lázadnak, ahol leginkább egyenrangúnak érzik magukat a férfival, a szerelemben. A novellák végén ismétlődő szökési jelenetek kétségtelenül inkább a romantika kelléktárából valók, jelképes erejüknél fogva azonban mégis a fő mondanivalót húzzák alá. Az önálló, független élet utáni vágy, a kiszolgáltatottság nyűgéből való szabadulás akarása fejeződik ki ezekben a szökésekben. -72-