Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

tartalmaznak helyenként autobiográfiai elemeket, ifjúkori novellisztikájában azonban még általában nehéz szétválasztani egyéni átéléseinek visszatükröződését és olvasmányélményeinek hatását. A kávéházak, éjjeli mulatóhelyek bohém, lump világának rajzában azonban lehetetlen rá nem ismernünk Krúdy későbbi életformájának előképére. 0 maga csak debreceni újságíró korában dobja oda magát véglegesen az alkoholnak, és az éjszaka egyéb mámorainak, az éjszakai hangulatképek gyakorisága, a vissza-visszatérő lumpolási motívumok azonban azt sejtetik, hogy már a diák Krúdy is belekóstolhatott az éjszakai élet titkaiba. Egyik legárulkodóbb írása ebben a vonatkozásban Éjszakák az utcán című novellája. {Debreceni Reggeli Újság, 1895. június 1.) Hőse Péter, a fiatal író, aki teljesen a kávéházi bohém élet rabja, az éjszakákat mindig átlumpolja, csak a cigarettafüst és az alkoholgőz kékes ködében érzi jól magát. Pedig valamikor nem szerette az italt, de egy vén kávéházi róka, egy öreg korhely kocsmatöltelék rászoktatta az ivásra, megkedveltette vele az éjszakázás örömeit. Aligha tévedünk, amikor az ilyen és ehhez hasonló alakokban és helyzetekben a fiatal Krúdy és öreg korhely cimborái, Kálnay László és Dalnoki Gaál Gyula alakjára ismerünk. Az önéletrajzi vonatkozások mellett figyelmet érdemelnek ezek az ifjúkori novellák azért is, mert bennük a késői nagy Krúdy-művek előfutárait szemlélhetjük. Ezek az egészen korai írások azt mutatják, hogy Krúdy már akkor rátalált művészetének legsajátabb világára, arra, amely pályája második felében legérettebb, legjellegzetesebb alkotásainak, a Hét bagoly és a Boldogult úrfikoromban című regényeknek, s Az élet álom emlékezetes nagy novelláinak is színterül, keretül szolgált. A költősors boldogtalansága, a redakciók és az éjszakai kávéházak világa mellett legtöbbet foglalkoztatja a fiatal Krúdyt a férfi és nő viszonya. Érdekes, s egyben jellemző is azonban, hogy fiatalok ifjonti szerelmével alig találkozunk nála, s ha kivételesen van is ilyen, az sem a megtalált boldogsággal, happy-enddel végződik, hanem rendszerint tragédiába fullad. Talán csak a János és Mari története és a Mi lesz a láncvirágból? című írások kivételek. Az előbbi egy házassággal végződő idillikus, szép szerelem története, az utóbbi novella ifjú hőse azonban, akiből szülei mindenáron papot akarnak nevelni, már csak úgy tudja elérni a boldogságot, hogy ott hagyva a teológiát, megszökik kedvesével a szülők haragja elől. A papkisasszonyok ifjú szerelmeseinek boldogságát pedig már igazi tragédia -70-