Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

csatlakozott ő is. Legtöbb írásában városi kisemberek, hivatalnokok és kereskedők életét választotta témául. Érdekelték a szociális problémák, s szaporodtak a társadalmi kérdéseket feszegető írásai. Ennek a realista-naturalista csírákat felmutató, a 90-es évek városi-polgári irodalmának sodrában kibontakozó első korszakának betetőzését jelentette Az aranybánya című regény (1901). A sokszálú cselekmény egy nem létező aranybánya kihasználására alapított részvénytársaság körül bonyolódik. Hősei szélhámosok, szerencselovagok, karrieristák, semmitől vissza nem riadó börzespekulánsok. Nem hibátlan alkotás még ez sem, de nagyon ígéretes indulása a fiatal írónak. Mikszáth jegyében. Az útkeresés évtizede (1901-1910) Az aranybánya nemcsak csúcsát, hanem lezárását is jelentette Krúdy korai realistanaturalista tájékozódásának. Utána jól érzékelhető irányváltozás következett be művészi fejlődésében. A fordulatról legszembetűnőbben tematikájának átalakulása árulkodik. A városi, polgári figurák megritkultak, az író érdeklődése a dzsentri-világ felé fordult. A korábbi mesterek, Zola, Turgenyev és magyar követőik helyét egyre határozottabban Mikszáth foglalta el. Amikor Krúdyval kapcsolatban Mikszáth-hatásról beszélünk, természetesen nem utánzásra gondolunk. Kétségtelen, hogy e pályaszakaszának alkotásain felismerhetők bizonyos mikszáthos jegyek, de nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy ekkor sem lett belőle epigon, akkor is meg tudta őrizni önállóságát. Sőt, a Mikszáth-hatás végeredményben nem elnyomta, hanem inkább felszabadította egyéni mondanivalóját. Felszínre hozta gyermek- és ifjúkorának egyik legmélyebb élményforrását, a dzsentri-világot, s ezzel kapcsolatban figyelmét szülőföldje, a Nyírség felé fordította, amely aztán egész további munkásságának egyik legállandóbb ihletője lett. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ebben az időszakban egyáltalán nem ábrázolt városi környezetben mozgó polgári vagy éppen proletár szereplőket. Pályájának ebben a második szakaszában azonban fő témája kétségtelenül a dzsentri volt. Legtöbb ekkori novellájában a hétszilvafás nyírségi kurtanemesek életét mutatta be. A Nyíri csend (1903), Az álmok hőse (1906), a Pajkos Gaálék (1906), A szakállszárítón (1906), a Hét szilvafa (1907) című kötetek elbeszélései szinte kizárólag ezt a világot ábrázolják. -52-