Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

„Eötvös Károly klasszikus munkája mellett alig lehetne valami újabb felfedezéseket írni a tiszaeszlári eseményekről, ha Eötvös Károly Szabolcs megyei ember lett volna, aki közelről, a legközelebbről látja és ismeri a nagy pör hőseit, mozgatóit, vizsgálóit, bíráit és körülményeit... Eötvös Károly nem ismerhette a tiszaeszlári pör előzményeit, ún. „kulisszatitkait", mert dunántúli ember volt. Éppen abból a szempontból íródtak ezek az itt-ott regényesnek is látszó feljegyzések, hogy sok, eddig ismeretlen és érthetetlen dolgok megmagyarázatnak velük, s így ötven esztendő távlatából kiegészítsük Eötvös Károly írói munkáinak is elsőrendű ügyvédi emlékiratát." S mindezt nem valamiféle kötelező udvariasság mondatja Krúdyval. Valóban azt akarta megírni, ami Eötvös művéből kimaradt, a vérvád-per emberi hátterét, atmoszféráját, azokat a sötét figurákat, akik a színfalak mögött mozogtak, és az egész sátáni gépezetet is mozgatták. Ahol a történet összefüggései és érthetősége érdekében arra kényszerül, hogy dokumentárisan idézze fel az eseményeket, gyakran alulmarad Eötvössel szemben, hézagosabb, töredezettebb, a társadalmi közeg érzékeltetésében viszont többnyire ő remekelt igazán. Megjelenése óta több kritikusa tényregénynek, dokumentumregénynek nevezte A tiszaeszlári Solymosi Esztert. Tagadhatatlan, hogy az is. Hozzá kell azonban tennünk, hogy legnagyobb értéke mégsem a jegyzőkönyvekhez való tapadásában van. Igazán éppen ott emelkedik magasra a mű, ahol az író el tud szakadni a dokumentumoktól. Eötvös emlékiratainak s a korabeli sajtótudósításoknak krónikus részleteitől, ahol nem másol, hanem igazi alkotói szuverenitással idézi fel a kort, teremt atmoszférát és formál jellemeket. Különösen a korábban viszonylag kevésbé ismert háttérfigurákról kapunk a regényben remekbe sikerült portrékat, így például Ónody Gézáról, az Istóczy-féle antiszemita párthoz tartozó elszegényedett tiszaeszlári országgyűlési képviselőről, Péczely Kálmánról, a rabgyilkosból lett bírósági írnokról, s a híres csendbiztosokról, Recsky Andrásról és Vay Györgyről, akik értették a vallatás módját, hogyan kell rábírni a 13 éves Scharf Móricot, a zsidó templomszolga fiát, a világot lázba hozó hamis vallomásra, amely szerint az eltűnt Solymosi Esztert a sakterválasztásra gyülekező tiszaeszlári zsidók, köztük a gyermek apja, csalták a templomba, hogy ott vérét vegyék, amelyet aztán vallásszertartási okokból a húsvéti pászkába kevertek. -39-