Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

az elbeszélések és regények mellett gazdag válogatást kaptunk az író publicisztikai írásaiból (Pesti levelek, Régi pesti históriák, A tegnapok ködlovagjai), külön kötetben vehettük kézbe színpadi műveit (Komédia) s ifjúsági írásainak legszebb darabjait is (A lőcsei kakas). Még az Álmoskönyv is helyet kapott a sorozatban. Az elmondottakból egyértelműen kiviláglik, hogy az életműsorozat kiadása rendkívül nagy jelentőségű vállalkozás volt, vitathatatlanul a legnagyobb a Krúdy-publikációk eddigi történetében. Azt sem lehet azonban elhallgatni, hogy a sorozat indítása nem előzetesen átgondolt tervek alapján történt. Mikor az első köteteket közreadták, valószínűleg még a kiadók is jóval szerényebb méretekben gondolkodtak. Csakis ezzel magyarázhatók a sorozat szembetűnő fogyatékosságai és következetlenségei. Az első két évben, 57-ben és 58-ban néhány népszerű regény (Rezeda Kázmér szép élete, Nagy kópé, Az utolsó gavallér, Asszonyságok díja, Napraforgó) és a legismertebb novelláskötetek, (Az élet álom, Aranykéz utcai szép napok) kerültek ki a nyomdából. 1959-ben kapcsolódott be a gyűjtés, sajtó alá rendezés és szerkesztés munkájába Barta András. O láthatólag határozottabb elképzelésekkel látott munkához. Az életmű legnehezebb szektorának, az elbeszéléseknek a rendezésére vállalkozott. Nem elégedett meg az egykori novelláskötetek anyagával, hanem óriási hírlapi és folyóirati anyagot átszűrve, valóban Krúdy egész novellisztikájából válogatott. A kiadásban nem törekedhetett teljességre, hiszen az csak egy jövendő kritikai kiadásnak lehet majd a feladata, a Krúdy-művek felkutatásában, bibliográfiai számbavételében azonban az elérhető maximumot tűzte maga elé célul. S a legtöbb esetben ezt sikerült is elérnie, vagy nagyon kis hibaszázalékkal megközelítenie. A novellákat nem az eredeti, legtöbbször esetlegesen összeálló kötetek rendjében, hanem az író világának, fejlődésének változásait sokkal hívebben tükröző időrendben állította elénk. Négy évtized terméséből, az 1894-től 1933-ig írt több mint kétezer elbeszélésből valamivel több mint ötszáz került bele a novellisztikát bemutató hét vaskos kötetbe. (A fehérlábú Gaálné I-IL, A szerelmi bűvészinas, Éji zene, A madárijesztő szeretője, Utolsó szivar az Arabs Szürkénél I-IL) Kétségtelen, hogy az egész sorozatnak ez a hét kötet elbeszélés a leggondosabban, leginkább tudományos igénnyel szerkesztett része. Értékét nem csökkenti, hanem emeli, hogy az időközben külön megjelent legnépszerűbb novelláskötetek -197-