Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Az élő Krúdy - Az író halálának 40. évfordulójára Az utóbbi 10-15 évben egyre gyakrabban hallhatunk vagy olvashatunk Krúdy reneszánszának szélesedéséről. Annál figyelemre méltóbb ez, mert közben a legkülönbözőbb oldalról hangzanak el aggodalmas megállapítások a klasszikus irodalmi örökségünk iránti érdeklődés bizonyos mértékű csökkenéséről. Legutóbb például éppen Móricz Zsigmond halálának 30. évfordulóján panaszkodtak az emlékezők meglehetősen egybehangzóan a nagy író népszerűségének hanyatlásáról, olvasottságának visszaeséséről. De nem kevésbé meglepő ez a növekvő olvasói érdeklődés azért sem, mert hosszú időn át úgy könyvelte el nemcsak a köztudat, hanem az irodalomtudomány is, hogy Krúdy a kevesek írója, a vájtfulűeké, az irodalmi ínyenceké. Sőt, nem egyszer úgy emlegették, hogy valójában csak az írók írója volt, vagyis mindig inkább csak az írásművészet különleges értői olvasták, mintsem az igazi olvasók. Kár lenne tagadni, hogy volt is ebben valami igazság. Még fénykorában, sikerei teljében, a 10-es években sem versenyezhetett az akkori Berkesikkel vagy Szilvásikkal. Inkább rajongói voltak, mint szélesebb körű olvasóközönsége. Ezzel maga is tisztában volt, s okaira világosan rámutatott egy nyilatkozatában: „Mesemondó vagyok, de nincs igazi mesém. Nem történnek nálam olyanok, amik megfeszítenék az olvasó idegeit, amitől nyugtalan várakozással fordítana át a következő oldalra. Ezért van, hogy engem mindig csak százak, legfeljebb ezrek fognak olvasni és értékelni." Ritka tökéletes önjellemzés. Ma sem tudnánk ennél meggyőzőbb és elfogadhatóbb magyarázatát adni az író vitathatatlan művészi értékei és viszonylag korlátozott sikerei közötti ellentmondásnak. Mégis, az utóbbi másfél évtized tényei mintha megcáfolnák ezt a cáfolhatatlannak tűnő magyarázatot. Természetesen, ma sem olvassák Krúdyt annyian, mint Jókait, Mikszáthot, Gárdonyit vagy akár Móriczot, de olvasótábora - megbízható adatok szerint - állandóan terebélyesedik, noha művei nem szerepelnek az iskolai kötelező olvasmányok listáján. -183-