Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

múltjából akart megélni. Abból, hogy valamikor volt valami az apja vagy a nagyapja. Furcsa, hetyke, legénykedő, virtuskodó Magyarország itt hortyogott, ásítozott, unatkozott, dologtalankodott, nyomorgóit a legtovább. Máshol már beletörődtek az emberek, hogy vége a régi világnak, dolgozni, tanulni, igyekezni kell, hogy megélhessünk. A Nyírségben még mindig a követválasztást várták, a takarékpénztár körül sompolyogtak értéktelen váltókkal, az öregek a fiak házasságától remélték sorsuk jobbrafordulását, vagy egy százesztendős családi per eldőltétől. A fantasztikus tervek, légvárak, szépen kicirkalmazott remények, édesded ábrándok jól kifejlődtek ezen a mocsaras, ködös, szegényes, kidőlt-bedőlt tájon. Mintha mindenkinek reskontó lett volna a párnája alatt, amelyet egyszer okvetlenül kihúznak. Alig jutott eszébe valakinek, hogy dolgozni is kellene. Legfeljebb a vármegyét nyomorították meg, mert hisz az övék volt a megye." De helytelen lenne azt mondani, hogy Krúdy visszavágyik a múltba. Nem a múltba vágyik, hanem a sivár, nyomasztó jelenből szeretne szabadulni. Hogy ez így van, bizonyítja az is, hogy éppen a háború alatt fordul Krúdy leggyakrabban a múlt felé, a háború embertelenségei között idézgeti legtöbbször a szebb tegnapot, amely reményteljesebb jövőt ígért. A háború egyébként is fontos korszak Krúdy életében. Nem látta ugyan olyan világosan a háború lényegét, mint Ady, s ha inkább Babitsék pacifizmusának oldaláról fordult is szembe a háborúval, az esztelen vérontás mindenesetre felrázza álmodozásaiból, állásfoglalásra készteti a szörnyűségek ellen, s így születnek leghaladóbb, legpozitívabb írásai éppen a háború alatt. Mint Ady, a háborút ő is azért gyűlöli elsősorban, mert úgy látja, hogy elodázza a várva-várt társadalmi átalakulást. „Mindenki a forradalmat várta, amely majd felgyújtja a bedeszkázott agyvelőket, - írja -, s a forradalom helyett jött a háború." Meggyőződéssel hirdeti azonban, hogy a háborúval az uralkodó osztály nem fogja elérni célját, sőt ellenkezőleg, a háború az úri Magyarország végét jelenti. „Megbukott a régi társadalom, - írja -, amely most a háború alatt végképpen összekeveredett: megbukott a szolgabírák országa, a kortesek tanyája, megbukott a ficsúr figurája a vármegyén, vagy a pesti aszfalton; a párbajhős, a krakéler-gavallér, a tiszteletreméltó uzsorás és a gazdag leánykereskedő; a „jó üzletember", akit csaláson kaptak és a nagykeresetű ügynök, aki jövedelmező üzleteket -178-