Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

Egy másik novellában ezt olvashatjuk Báth Mihályról: „Mikor az este szitálni kezdte a setét színt, Báth Mihály már a félreeső utcákon imbolygott, melyek éppen akkor süppedtek mély álomba boldogan, mert sikerült a napot végigszundikálniuk. Báth Mihály sűrűn megállott ismerős házak előtt, szeszélyes utcakanyarulatnál, vastaglombú fák alatt, és szakértői szemmel méregette némelyik kerítést. A régi asszonyokra gondolt, akik még parádésan tudtak szeretni, mert a maiak már futtában intézik a szerelmet, mint a verebek. Nőstényverebek ezek, szürkék és ízetlenek. Valamikor az asszonyok úgy készültek a találkára, mint a sátoros ünnepre. Egész délután hason s hanyatt heverésztek puha párnák között, és az elkövetkezendő szertartásról ábrándoztak. Hosszasan merengtek. Mint vetkeznek majd le, milyen mozdulatokat végeznek, milyen hazugságokat sugdosnak szeretőjük fülébe? Friss vízzel, illatszerrel és rizsporral ápolták magukat, testük egyetlen hajlatáról vagy zugáról sem feledkeztek meg. Némelyik előlegzett bűnbánattal még pohos, szuszogó férjének az arcképét is megcsókolta, mielőtt szeretőjéhez surrant, így jöttek a találkára illatosán, hamvasán, lihegve, fojtott bűntudattal. Játék és kaland volt nékik a szerelem, mely néha életre-halálra ment. S képzelhető-e parádésabb vég, mint játszva meghalni, gyermekként libbenni át a másik birodalomba? Ilyenekre gondolt Báth Mihály, midőn meg-megállott a sötétedő utcákon. Az emlékek gordonkahangon muzsikáltak benne. A veszedelmekre gondolt, s finom bizsergés futott végig a hátán. Mert Báth Mihály mindig veszélyes életet folytatott, nemegyszer menekült ablakon vagy kerítésen keresztül. Egy magasan fekvő ablak alól azonban sehogyan sem bírt továbbmenni. Sötét volt ez az ablak, sűrű függöny fedezte, s Báth Mihály az ablakpárkányon Etelka lábanyomát kereste, ám régen elmosták már a keserves őszi esők és a harsány nyári záporok. Csak állt, és bimbózott szívében a reménység, hátha szétsuhan a függöny, megnyílik az ablak, rácsillan Etelka barna szeme, még egyszer meghallja búgó hangját, mely olyan vala, mint a vágyakozó gerle hívása. Hátha visszatér a holtak birodalmából; karonfogja, hazavezeti, és a szerelem mézes pihenőiben elmeséli föld alatti és föld feletti utazásainak a történetét." Külön téma lehetne, hogyan él Krúdy a magyar irodalomban. Élő irodalmunk, s ezen belül prózánk is erősen differenciált, sokarcú, sokféle törekvés érvényesül benne. íróinkban megnőtt a kísérletező kedv, s a korábbinál jóval szorosabb a világirodalom befolyásolása is. A fejlődési tendenciákat egyre nehezebb -140-