Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

közvetlen utókorból az ő életmüve kötődik leginkább Krúdyhoz. Különösen érvé­nyes ez a megállapítás Szindbád hazamegy című regényére, amely egész irodal­munk egyik legbravúrosabb alkotása. Sajátos életrajzi regény ez, amely Krúdy utolsó napját eleveníti meg, de a beleélés és sűrítés olyan utolérhetetlen varázsla­tával, hogy ez az egyetlen nap az egész élet hiánytalan panorámájává tágul. S emellett olyan stiláris remeklés, amelyhez hasonló a legnagyobbaknak is csak a legritkábban sikerülhet. Egyszerre Krúdy és összetéveszthetetlenül Márai is, két nagy író kivételes találkozása ritka szerencsés csillagzat alatt. Nem csoda, hogy Maráinak és ennek a műnek olyan fontos szerepe volt a 40-es évek elején Krúdy első reneszánszának elindításában. Részben az ő nyomán, részben világirodalmi példaképeik hazai megfelelő­jét keresve jutott el Krúdyhoz a Nyugat harmadik nemzedéke, a későbbi Ezüstkor gárdája. A legbeszédesebb példa itt Sőtér István Fellegjárás című regénye, de Rónay György, Jékely Zoltán, Kellér Andor és Koróda Miklós munkásságában is szintén fellelhetők a nem is titkolt mester inspirációi. De hogy a belőle induló sugárzások nemcsak az Ezüstkor íróihoz jutottak el, bizonyítja a vajdasági Herceg János példája, akinek Tó melletti város című regé­nyében nem lenne nehéz kimutatni a Krúdy-ösztönzéseket. Egy ilyen rövid tanulmány keretei sajnos, nem teszik lehetővé az aprólékos filológiai vizsgálódásokat, így meg kell elégednünk egy-két példa vázlatos bemu­tatásával. A Nyugat harmadik nemzedékéből talán Jékely Zoltán jutott el legkésőbb Krúdyhoz, de éppen az ő prózájában vált a Krúdy-hatás a legtartósabbá. Regénye­inek és elbeszéléseinek egész sorában ott bujkálnak - hol rejtettebben, hol nyíltab­ban - a krúdys ízek és hangulatok. Itt most csak A fekete vitorlás című regényre és a Gyöngyházy-novellákra szeretnék utalni. A fekete vitorlás egy kicsit már a címével is Krúdy t juttatja eszünkbe. Sok te­kintetben önéletrajzi regény, lírai emlékek idézése, búcsú az ifjúkor álmaitól. Hőse, Ördögh Artúr, Rezeda Kázmér édestestvére, „álmokkal és emlékekkel telve kóbo­rol a kolozsvári bohém világ különös figurái között". Regényt ír- regény a regény­ben - s rendkívül sokat mondó, ahogy a maga ars poeticáját megfogalmazza. „Re­gényemben nem fordul elő sem autó, sem telefon ... Számomra az idő megállt az utolsó vitorláshajó roncsainál. Postásom fehér galamb, kalpagom háromszögletű. -138-

Next

/
Oldalképek
Tartalom