Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

„A Mohács magyar történelem - írta -, emlék, amely visszajár; a széthúzás, a pártoskodás, a gyűlölködés, a testvérháborúk története, amelyben Magyarországnak a közelmúltban is része volt." Majd még ezt teszi hozzá: „Ennek a mai kornak az őse a 400 esztendő előtti Mohács, és a Mohács után következő idő volt." Már említett szanatóriumi nyilatkozatában is így vallott: „Szapolyai Jánosról és koráról, amelyet sokban hasonlatosnak ítélek a mai időkhöz, írok új regényt, folytatását a >Mohács< című regénynek." Meg kell mondanunk őszintén, hogy ezek a nyilatkozatok több aktualitást sejtetnek, mint amennyit maga a mű valójában nyújt. De ha kevés is a regényben a konkrét utalás, célzás a húszas évek viszonyaira, vitathatatlan, hogy a Mohács körüli idők magyar uralkodó osztályának önzésébe, nemzetvesztő szűklátókörűségében, a saját osztálykiváltságainak megőrzése érdekében minden árulásra való hajlandóságában az ellenforradalmi korszak nem kevésbé gátlástalan vezetőrétegei, az új Zápolyák is magukra ismerhettek. Mindezek figyelembevételével is túlzás lenne a Három királyi Móricz Erdélyt mellé állítani, de abban egyetérthetünk Sőtér Istvánnal, hogy valóban „a két világháború közti korszak egyik legjelentősebb történelmi regényének tekinthetjük". Ehhez még talán azt tehetnénk hozzá, nem hisszük, hogy a Három király okvetlenül követendő példa lehetne a történelmi regény mai művelői számára, de kétségtelen, hogy magas szinten reprezentálja a történelem írói megközelítésének egy lehetséges formáját. (1973) -133-