Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

sohasem vehették volna el tőle. Ha ez a befejezés tompítja is a mű hatását, s ezért az Andráscsik örököse nem is lett a nyírségi dzsentri kritikai realista szemléletű regénye, így is sokat elárul egy önmagát túlélt, már csak csodákban reménykedő, mesebeli örökségekről és hozományokról álmodozó réteg kikerülhetetlen hanyatlásáról. A dzsentriélmény felszabadítása mellett minden bizonnyal szerepe volt Mikszáthnak abban is, hogy Krúdy figyelme ebben az időben a Felvidék felé fordult. A nyírségi dzsentrinovellákal párhuzamosan kezdte írogatni elbeszéléseit a szepességi kisvárosok különös polgárairól, dévaj-kedvü, vándorló zsoldoskatonáiról. Ezek a müvek is ifjúkori élményét hozták felszínre. A Podolinban töltött diákévek életre szóló benyomásai színezték feledhetetlenül líraival ezeket a szepességi történeteket. S ha A podolini kísértet (1906) című regény egyes motívumai félreismerhetetlenül magukon viselik is Mikszáth Kísértet Lublón című írásának nyomait, mégis épp ezekben a szepességi históriákban találta meg Krúdy egyik legsajátabb területét, s ezek a müvei, főként A podolini takácsné (1911) című kötet novellái mutattak leginkább előre az író pályájának következő korszaka felé. (1979) -124-