Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

ragaszkodtak, mások egyéb legendához. Némely famíliában nincs is már egyéb az ősiségből, mint a családi legenda. Minél jobban emlegetik a legendát, annál bizonyosabb a földijavaknak a pusztulása. Mikor a múlttal kérkednek, a jelen sivárságát akarják leplezni. A magyar társadalom egy nagy darabja nem is tud egyébről beszélni, mint arról, hogy volt egykor... Az élete, gondolkodása, munkája a múltaknak szól." A régi vidéki dzsentriélet sokféle embertípust termelt ki. Közöttük meglehetősennagy számmal voltak az ún. tréfacsinálók. Ezzel a típussal már Jókainál is sűrűn találkozunk, gondoljunk főként Józsa Gyuri alakjára. Krúdy is elég gyakran írt ilyen tréfacsinálókról, nyírségi józsagyurikról, akik egész életüket és vagyonukat különböző ugratások kieszelésére áldozták, és semmitől sem riadtak vissza egy-egy jó hecc kedvéért. Ilyen novellái például: A ló meg a szoknya, A holt aszszony udvarlója, A bölcsesség mustármag/a, Egy jeles mulattatóról stb. A legemlékezetesebb talán ebből a csoportból mégis A legnagyobb bolond című novellája, amelynek hőse, Szebenyi Pál minden bolondságot elkövet, csakhogy hóbortosságban túltegyen vetélytársán, a szintén híres tréfacsináló Prinyi Jánoson. Először olyan házat építtetett, amelynek nincs sem ablaka, sem ajtaja, csak létrán lehetett bejutni a kéményen keresztül. Házi kísértetekről azonban nem gondoskodott, így nem sikerült túlszárnyalnia ellenfelét, akinek házában az is volt. Máskor egy nagy ekhós bárkát csináltat, amely elé nyolc csacsit fogat, és azon járja be a vármegyét. Prinyi erre trójai falovat építtet. Az ormótlan nagy faalkotmányt kerekekre szerelteti és 12 lóval húzatja. Végül azonban Szebenyi mégis fölülkerekedik. Udvarolni kezd egy előkelő és szép nemeskisasszonynak. Az esküvő napján azonban mindenki legnagyobb megrökönyödésére nem menyasszonyát, hanem egy szolgálólányát viszi az oltár elé. Ezzel végleg elnyeri a legnagyobb bolond kitüntető címet. A dzsentri egyik jellemző tulajdonsága volt a lustaság, a tettre képtelenség is. Sajátos keveréke ez az oblomovizmusnak és a patópálos „ejh, ráérünk arra még"-magatartásnak. Krúdy sok novellájában és regényében felbukkan ez a típus. A ház csöndes marad főalakja Tobor Lőrinc, akit esküvője előtt néhány nappal meglátogat menyasszonya és jövendő anyósa, hogy a lakás új berendezését megbeszéljék. A mama minden régi holmit újjal akar kicserélni, gyökeres rendet akar teremteni a csöndes, ósdi házban. Fölforgatni mindent, amit Lőrinc addig megszokott. A vőlegény azonban többre becsüli a maga nyugalmát, inkább lemond -120-