Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

ebből a két történetből jó regény, így együtt azonban még csak fölerősödnek, szembetűnőbbek lesznek fogyatékosságai. Mint láttuk, ez idő tájt keletkezett többi müvei sem remekmüvek még, a Száll az ének... azonban még akkori saját mértékével mérve is, nemcsak későbbi, hanem néhány korábbi müve mellé állítva is mélypontot jelent. Ha van tanulsága, talán az, hogy az író fejlődése nem mindig és nem föltétlenül egyenes vonalú. Különösen fiatal, kezdő írónál nem ritka, hogy az ígéretes, viszonylag jó müvek szomszédságában egészen gyenge, vagy kifejezetten elhibázott alkotások is születhetnek... * A Száll az ének... folytatásos megjelenésével párhuzamosan írta Az aranybánya című következő regényét, amely nemcsak legjellemzőbb, minden bizonynyal legjelentősebb ifjúkori müve is az írónak. Először ez is folytatásokban jelent meg a Budapest című lapban 1901-ben, de még ugyanabban az évben kötetben is kiadták. Ez a regény tematikailag sok vonatkozásban visszatérést jelentett a városi-polgári irodalom sodrában keletkezett korai novellisztikához. Visszatérést, de magasabb szinten, az összegezés igényével. E művében tett először kísérletet a kapitalista fejlődés átfogó ábrázolására. Az aranybánya voltaképpen karrier-regény. Sokszálú cselekménye egy nemlétező aranybánya kihasználására alapított részvénytársaság körül bonyolódik. Hősei szélhámosok, szerencselovagok, semmitől vissza nem riadó börzespekulánsok. S nem kevésbé érdekes a háttér, a milleniumi kor álragyogásának rajza sem. Kitűnően exponálja ezt az író a regény első fejezetében elmondott történettel az öreg pesti polgár haláláról. Baumeiszter Fric, akinek kis háza volt a belvárosban, szembeszállt a városi magisztrátussal, mikor a városrendezés érdekében az ő házát is le akarták bontani. Mikor hallotta a csákányok kopogását közeledni, bezárkózott házába, és nem engedte be a hivatal embereit, nem volt hajlandó kiköltözni a lebontásra ítélt lakásból. Amikor végül erőszakkal fölnyitották ajtaját, Baumeisztert már ott találták a ravatalon, ahová maga feküdt fel, hogy bevárja a halálát. „így halt meg az öreg pesti polgár, aki kivénült ebből a megifjodó, diadalmas világból." Tulajdonképpen anekdota ez, de Krúdy nem is találhatott volna jobb bevezetőt ehhez a regényhez. A régi Pest és a diadalmas világvárossá növő ifjú -108-