Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

emberiségen, törvények, amik nem is törvények, mert hisz szabad lesz mindenki és a szeretet és megbocsátás eszméje ragyogja be a marakodó emberiséget. Az ember jónak és szabadnak születik, és mert a társadalom teszi rabbá és gonosszá, a társadalom vétkeit teszi majd jóvá az a nagy forradalom, amelyiknek jeleit a távolba vigyázók már ott látják beírva a csillagokba és ez a jel egy keresztbefekvő kalapács és toll, szimbóluma a munka diadalának. Mert még mindig a munka az utolsó és a megvetett, még mindig nem a kalapács zengése és gőz sivítása tölti meg a földet, nem lobog magasan és becsültén a szellem fáklyája, a szurony és lánc megcsörren, egyik a kézben, a másik a lábon és az emberek ott térdelnek a porban, a számozatlan fiáker és magánfogat előtt. A szellem mécse kicsi hónapos szobácskákban pislog a harmadik emeleten, közel az éghez, és hideg víznél és száraz kenyérnél nem jut előbbre az, aki ezt a mécset élesztgeti, a munka tizedmagával pihen meg dohos szalmán a pincében, közel a föld szívéhez, ha jő a nagy szemű lombos éj, és ráborítja puha szárnyait a földre. Mert a szellem legtöbbször nem ott kezdődik a honatyai, vagy a bankdirektori állapotnál, és a palotát palotához építő gyárosok sem éppen a munka szimbólumai. És majd ha azok, akik közel vannak az éghez és akik ott hallgatják négyemeletes paloták legfenekén, az odvas pincében a föld szívének dobbanását, egyszer kinyújtják egymáshoz karjaikat, és megszorítja a pennát forgató kéz a kalapácsnyelétől kormos kezet, akkor összeroppan minden, ami közöttük törvény és szurony, és a lánccsörgés sem lesz rémes zene, mert az emberek bátrak és erősek lesznek és forrón ver a keblükön a szív. Ezt várta Ubul György a jövő századtól. Erezte, hogy neki is része lesz abban a mindent átalakító forradalomban, talán csak egy porszem lesz, talán egy darabka abban a fejszében, melyik először sújt hozzá az évezredek bűneinek csarnokához. Nyugtalan volt és beteg, amióta ezt a meggyőződést magába szívta, de törhetetlen vala hite - és nyugodtan állt volna a puskacső elé is, ha tudja, hogy az elveiért halt meg." Nem különösebben újak ezek az eszmék. Bár Ubul György Spencer Herbertet emlegeti, inkább Rousseau és az utópista szocialisták közkeletűbb tételei visszhangzanak itt. S nyilván nem véletlenül választott Krúdy regénye elé Reviczkysorokat mottóul. Reviczkynek a szociális kérdéseket általános részvétben és szeretetben feloldó pesszimisztikus humanizmusa félreismerhetetlen nyomokat hagyott a regényben képviselt társadalomfilozófián. S mindezeken túl Ubul György -100-