C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei Budapest-Nyíregyháza, 2002. (Jósa András Múzeum Kiadványai 53. Nyíregyháza, 2003)

Az oklevelekhez elöljáróban A középkori Szabolcs megye egyetlen megyei/megyében működő intézménye a sedria volt, így a megyei ítélöszéken írásba foglalt ügyek elsőrendű forrásai kell hogy legyenek egy leendő megyetörténetnek. Bár a leleszi konvent és a váradi káptalan kiadványaiban is gyakran találkozunk a megyére vonatkozó adatokkal, illetve sürün előfordulnak megyében élő emberek, mégis a megyében élő emberek életére és tetteire a legfőbb forráscsoport a megyei hatóság által kiadott oklevelek. Szabolcs megye esetében abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a történeti Magyarország megyéi közül itt maradt fenn a legtöbb oklevél a megyei hatóságtól. Összehasonlításképpen az arányok érzékeltetésére megemlítem, hogy amíg Szabolcs megyének majdnem 1300 darab, addig a sorban következő Vas és Zala megyéknek összesen van ugyanekkora számú kiadványa. (A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa című CD-ROM. A MOL Mohács előtti gyűjteményeihez készült levéltári segédletek 2000. Arcanum Adatbázis Kft. Szerkesztette Rácz György.) Eleddig egyedül Tolna megye hatóságának (Szakály Ferenc Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525. Szekszárd, 1998.) jelent meg a teljes, 163 darab oklevelet tartalmazó, forrásanyaga. A Szabolcs megyei kiadványok között az egyszerű perhalasztásoktól az ítéletlevelekig szinte minden típusú üggyel találkozhat az olvasó. Érzékletes képet kaphatunk többek között a Kállai családon belül zajló több évtizedes, apáról fiúra szálló pereskedésekről, a jobbágyok által elkövetett hatalmaskodásokról, az alispán meggyilkolásáról és nem utolsó sorban az országos adók behajtásának nehézségeiről. Az oklevéltár nem csak a megyei hatóság kiadványait, hanem az abban átírt, megyéhez szóló parancsleveleket és más, az átíró oklevéllel szerves egységet alkotó okleveleket is tartalmazza, velük egy időrendet alkotva. Az oklevelek igen nagy része a Kállay-, a Vay- és a Zichy-család levéltárában maradt fenn, de szép számmal találkozunk más levéltárakban (Csicsery-, Petróczy- és Esterházy-család), illetve gyűjteményekben (MRA, Tiszánh'ili refonnátus egyházkerület) megőrződött oklevelekkel. Az oklevéltárban található kivonatok a Zsigmondkori oklevéltár jól bevált gyakorlatát követik, tehát a magyar szövegekben a bármilyen szempontból fontos szövegrészek eredeti nyelvükön, latinul szerepelnek; teljes szöveggel kaptak helyet a megyei universitas által kiadott oklevelek, illetve a megyei sedria által írt missilis-ék. Bár a kivonatok közül jónéhány már eredeti szöveggel (a Zichy-okmánytárban) vagy kivonatban (ZsO) napvilágot látott, azonban ezekről is teljes kivonatok készültek adódóan a kiadvány termé-szetéből. Az oklevelek hátlapjának leírásánál címzés szó azt jelenti, hogyha az oklevél hátlapján a szokványos módon csak a felek nevei szerepelnek és semmi több.