C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei Budapest-Nyíregyháza, 2002. (Jósa András Múzeum Kiadványai 53. Nyíregyháza, 2003)
asszonynak adták a panaszos igen nagy kárára. A panaszos előadásából megtudta, hogy a mondott birtokon lévő rész a férfiágat illeti és nem a nőágat, ezért abból az ország szokása szerint csak ius quartalitium sive quarta puellaris jár, és azokat non per aliquos comités parochiales ac vicecomites et iudices nobilium aliquorum comitatuum, sed medio hominis nostri aut alicuius nostri iudicis ordinarii huius regni nostri coram testimonio alicuius capituli vel conventus de iure et consuetudine dicti regni nostri Hungarie fieri atque causa huiusmodi in sede iudiciaria maiestatis nostre in termino ad id de iure statuto per eosdem iudices dicti regni ordinarii discuti et adiudicati debeant, ezért megparancsolja nekik, hogy ha valóban úgy van, ahogy a panaszos elmondta, akkor ne osszák fel a birtokrészt és ne merjenek semmit tenni, hanem az asszony ez ügyben az ország szokása szerint az ország rendes bírái előtt keresse igazságát. Máshogy tenni ne merjenek, az oklevelet pedig elolvasása után adják vissza a felmutatójának. Szabolcs megye 1526. márc. 19-i jelentéséből. 808 1525. aug. 28. (inpossessione Apag, loco videlicet sedis [nostre] iudiciarie, f. II. a. Egidii) Bessesnye[wd]-i Berey [Jájnos [szabolcsi alispán] és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy megjelent előttük Bessenyewd-i [Loranth] Gergely - a maga meg fiai: Antal, Miklós és B[enedek], valamint leánya: Zsófia nevében is - és eltiltotta Bessenyewd-i Elek Tamást az ottani birtokrészük megvételétől, elfoglalásától és bitorlásától meg eltiltja előttük is a jelen oklevél ereje és bizonysága által. Felül-alul hiányos, szakadt papíron, pecsételés látható nyoma nélkül. DL 97717. (Vay cs., berkeszi 1627.) 809 1526. 1 márc. 19. (in Apag, f. II. p. ludica) Bessenyewd-i Berey János szabolcsi alispán és a szolgabírák jelentik Lajos királynak. Tudja meg, hogy amikor ők Invocavit vasárnap utáni hétfőn (1525. márc. 6.) törvényszékükön nem kevés nemessel az ügyek tárgyalására összeültek, megjelent előttük Bessenyewd-i Ferenc és bemutatta Lajos király 1525. febr. 4i parancslevelét. Ök annak értelmében kiküldték maguk közül Bessenyewd-i Kerchy János és Iklod-i Imre szolgabírákat, akik Mihály-nap utáni vasárnapon (1525. okt. 1.) kiszálltak a birtokrészek felosztására Gywlahaza birtokra és ott azt az oklevél értelmében végre akarták hajtani, akkor néhai Gywlahaza-i György leánya: Anna, Waykoch-i Konya Péter özvegye odajőve azt mondta, hogy "leányomat, Ewr-i Pál feleségét: Dorottyát valóban megilletik a javak, de én azon életében nem akarok megosztozni," de miután meghalt, feloszthatják. Ök nem törődve az Anna által elmondottal, fel akarták osztani, ekkor azonban megjelent Anna fia: Konya György és bemutatta nekik Lajos király 1525. ápr. 20-i parancslevelét. -- Miután megnézték az okleveleket, a feleket Reminiscere vasárnap utáni hétfőre (1526. febr. 26.) törvényszékükre hívták, ahol Dorottya nevében megjelent Bessenyewd-i Loranth Ferenc megyei levéllel Konya György ellenében és előadta, hogy Konya György a mondott királyi parancsot, amelyet a királyi felség adott ki, jogtalanul támadta, mivel a birtok a nő- és férfiágat egyformán illeti, quod autem vos ista sic se habeat domina Anna, ut ipsius Georgii tempore sequestrationes presentibus vicecomite et iudicibus nobilium fassa extitisset, mivel a javakon életében nem akar megosztozni; ezek miatt megbízójának ítéletet és igazságot kért. Ezt hallván György alperes ügyvédje: Mada-i Pál megyei levéllel azt válaszolta, hogy az alperes a mondott parancsot jogosan támadta meg és ezt az e naptól számított 15. napon (márc. 12.) kész bizonyítani is. A mondott nap elérkezvén megjelent előttük az alperes ügyvédje és bemutatott egy pergamenre írt privilégiumot, amelyből kiderül, hogy a birtok a
