C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatóságának oklevelei Budapest-Nyíregyháza, 2002. (Jósa András Múzeum Kiadványai 53. Nyíregyháza, 2003)
1499. máj. 14. (Bude, f. III. a. penth.) Ulászló király Szabolcs megye hatóságához. Elmondták neki Apagh-i Tamás özvegye: Borbála nevében, hogy a megye férje, Tamás meggyilkolása ügyében ex vestro proprio motu a megyebeliek között tanúvallatást tartott és a panaszost és familiárisait megvádolták és meg akarták büntetni. Mivel egyszerű panaszra senkit ítélet alá vonni nem lehet, ezért megparancsolja nekik, hogy egy biztos és közeli időpontra hívják össze törvényszékükre Apagh birtok szomszédait és határosait meg a megyebeli nemeseket az asszony ellenében és ott Istenbe vetett hitükre meg az ö iránti hűségükre a kereszt érintésével tartsanak közöttük tanúvallatást a mondott Tamás meggyilkolásáról és arról, hogyan történt. Ha megtudták, akkor, de nem a gyalázok közül, fogott bírákkal döntsék el, és ha az asszony és társai nem bűnösek, akkor a zaklatóikkal szemben szolgáltassanak nekik igazságot, máshogy tenni ne merjenek. Szabolcs megye 1499. jún. 3-i jelentéséből. 727 1499. jún. 3. (in possessione Apagh, loco scilicet sedis iudiciarie, f. II. p. corp. Christi) Petthry-i Ders Márk és Makra-i Gergely diák, Bathor-i Szaniszló fiai: Miklós és András (egr.) alispánjai meg a négy szolgabíró jelenti Ulászló királynak. Máj. 14-i parancsára Apagh birtok szomszédjait és határosait meg a megyebeli nemeseket összehívták Apagh-on lévő törvényszékükre, valamint odahozták néhai Tamás két familiárisát: Bálintot és Balázst, akiket Parlagh-i Menyhért, Apagh-i János, György és László, Zolnok-i István, akik Tamás fráterei és vérrokonai az ő meggyilkolásáért fogtak el, casu vero quo omne suspitium erga ipsos Valentinum et Blasium haberetur. Ök, a bírák, megkérdezték és felszólították a mondott Bálintot és Balázst, hogyha tudnak valami biztosat uruk meggyilkolásáról, akkor mondják el nekik. Erre ők előttük a következő bevallást tették: Tamás felesége adott nekik kilencvennyolc (centum 11. minus duobus) forintot, amelyet egymás között megosztottak, a gyilkosságra, és hogy az asszony az éj csendjében az ajtót kinyitotta és őket bevezette, majd fegyveresen oda mentek, ahol az úr aludt és gyertyafénynél megölték, mindezt Erzsébetnek, az asszony senescula(!)-jának a tudomásával, akaratából és tanácsával tették, és hogy a gyilkosságot ipsa domina senascla(l), qua dicta occasio facta fuisset inter servientes deputata pro custodio, ut nulla ex eis de domo, in qua reclusa extitissent, exiri permitteret, ne quitquid etiam ex operibus et factis ipsorum tam periclosissimis [...], nam et in antea etiam plurime fassiones et attestationes nobilium et ignobilium de occasione contra predictam dominam consortem et Valentinum ac Blasium familiarii facte extiterunt, ahol is a mondottak elfogták őket. Mivel meggyőződtek arról, hogy az asszony a két familiárissal meggyilkoltatta az urát, és hogy mindezt Erzsébet beleegyezésével és akaratából tette, továbbá a vád ellen nem is tiltakoztak, végül a felsorolt nemesek ítéletet és igazságot kértek, így ők úgy döntöttek, hogy a nemeseknek az asszonyok fejére egyenként ötvenedmagukkal esküt kell tenniük, továbbá Bálint és Balázs fejére egyenként hetedmagukkal kell esküt tenniük. Az eskütétel után prefate domine decollentur, prefati vero familiarii igneis dilanentur ac in super in candis ignorum ligari per plateas dicte possessionis hincinde distrahi debeant et ultra hoc decollantur. A megye, mivel az esküt letették, a mondottakat Parlagh-i Melchior, Apagh-i János, György és László meg Zolnok-i István fegyveres kezére adták, akik Borbálát és Balázst eliberassent ad fideiussoriam certorum nobilium, Erzsébet senascula(!)-t és Bálintot pedig tűzzel megégették és lefejezték. Átírta a megye 1505. júl. 12-e utáni jelentésében.
