Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

naggyá léptették elő. 1928-ban Székesfehérvár-Sóstón pilótakiképzőn vett részt. 1930. X. 1. és 1931. IV. 30. között a lovasdandár tisztiiskolájának hall­gatója Komáromban. Csapatteste az 1. huszárezred volt, az 1941. X. l.-jei átszervezés után Szabadkán előbb az l/T. huszárosztálynál, majd 1942. X. 1.-től, az átszervezés után a 2/II. huszárosztálynál szolgált. 1937. XI. l.-jével századossá, 1942. X. 1.-től pedig őrnaggyá léptették elő. 1941. IX. 15.-én tartósan Budapestre a gyorshadtest-parancsnokságra vezényelték. 1943. III. 1. és VI. 12. között Budapesten törzstiszti tanfolyamot végzett. 1944. XI. 28.-án az 1. huszárhadosztály-parancsnokságra osztották be. Az 50-es évek­ben elhagyta az országot, s Svédországban, majd Németországban lovagló­tanárként kereste kenyerét. FILÓTÁS TIVADAR huszárőrnagy (Budapest, 1903. X. 18. - Ganghofen, 1945. VIII. 2.) Anyja: Tarcsay Má­ria. Apja: Filótás Ferenc nyá. huszárezredes. Vallása: réf. A Ludovika Akadé­mia elvégzését követően 1927. VIII. 20.-án avatták főhadnaggyá. Ezt követő­en az 1. huszárezredhez helyezték, majd 1928. III. 1.-én átkerült a Lovagló­és Hajtótanárképző Iskola olimpiai osztályába. Az 1928-as amszterdami olim­pián az öttusa egyéni versenyszámában indult. 1928. X. 1.-től 1929. IV. 30.-ig Komáromban a lovaglótanfolyam hallgatója, majd 1929. VIII. 15.-én tartósan a Lovagló- és Hajtótanárképző Iskola I., majd 1930. VIII. 15.-től a II. évfo­lyamára vezényelték. Ennek elvégzése után 1932. VIII. 1.-én Nyíregyházára került. 1933. XI. 1.-től egy éven át a 6. vegyesdandárnál sajtó kiképzésen vett részt. 1935. III. 15. és VII. 31. között ismét a Lovagló- és Hajtótanárképző Is­kolán szolgált, immár kiképzőként, de a 4. huszárezred állományába tarto­zott. 1938. XI. 1.-én századossá léptették elő. A felvidéki és erdélyi bevonulás, valamint a kárpátaljai és délvidéki hadműveletek idején a nyíregyházi lovas­dandár törzsében szolgált. 1941. IV 15.-től Ungváron a VIII. hadteslparancs­nokság kémelhárító osztályán tevékenykedett. 1943. V. 1.-én lónyilvántartó üsztként az abaújszántói 68. bevonulási központhoz helyezték át. 1942 tava­szán rövid ideig a keled hadszíntéren frontszolgálatot teljesített, majd IV. 15.­én tüdőgyulladást kapott és az V/2, tábori kórházban ápolták. 1942. X. 31.­től őrnaggyá léptették elő. 1943. VIII. 1. és XI. 30. között Budapesten törzs­tiszti tanfolyamot végzett. Utolsó beosztásában 1944. XI. 26.-tól a 3. hegyidandár törzsszázadának parancsnoka volt. Alakulatával német területre kellett áttelepülnie. A ganghofeni magyar tábori kórházban több hónapig trombózissal kezelték, de életét már nem tudták megmenteni. FLANDORFFER TAMÁS, LOVAG KŐMÁLI huszárfőhadnagy (Zalaegerszeg, 1919. V. 15. - Budapest, 1992. XI. 27.) Anyja: Bezerédj Mária. Apja: Flandorffer Ignác földbirtokos, országgyűlési képviselő. Vallá­sa: r. k. 1940. VII. 4.-én a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd sza­kaszparancsnoknak Munkácsra, a 3. huszárezredhez került. XI. 1.-től Nagy­váradon a 3/2. lovasszázad szakaszparancsnoki teendőit látta el. Részt vett

Next

/
Oldalképek
Tartalom