Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

BEVEZETŐ

Bevezető Jelen kötetünk 596 hivatásos és 1315 tartalékos huszárüszt életrajzi adatait tartalmazza, akik a lovasságnál kapták kiképzésüket, s a II. világháború idején az 1938. novemberi felvidéki bevonulástól a háború végéig aktív tagjai voltak a Magyar Királyi Honvédségnek. Hogy kik is voltak ők, talán báró Splényi Géza, volt nyíregyházi huszárőrnagy találó sorai illenek rájuk a legjobban: „...A huszártiszt sohasem volt csak parancsnok, hanem századának, szakaszának apja, papja, tanítója. Apja, aki minden körülmények között gondoskodik. Papja, akihez minden alárendeltje, minden bajával, gondjával fordulhat. Tanítója, aki megtanította a legfontosabbra, a hagyományos huszárszellemre, bajtársiasságra, jóban rosszban az önfeláldozásig. Ez forrasztott össze tisztet, altisztet és huszárt egy családdá, ennek folyománya az a viszony, melyet más fegyvernembeliek úgy megcsodáltak. Ebből származik a tiszteleten, megbecsülésen alapuló fegyelem, melyen nem változtat sem a súlyos harci helyzet, sem a hadifogság, sem a civil ruha." Egy mára már letűnt, de a XX. századi nagy háborúk alatt is sokak által megkérdőjelezett létjogosultságú fegyvernem képviselői ők, akik számtalan értékes tulajdonságukkal - bátorság, leleményesség ügyesség, találékonyság - kitűntek más fegyvernembeli tiszttársaik közül. Életrajzuk példa arra, hogy soha, semmilyen körülmények között nem adták fel, mint ahogy fegyvernemük is igyekezett a modern elvek alapján és fejlett technikákkal vívott harcmódhoz igazodni. Életpályájukban, s főleg a háború utáni sorsukban mindenütt felfedezhetők e kitartás, a fennmaradni akarás és tudás elemei. Tartásuk, a megaláztatásokat (börtön, kitelepítés, lefokozás) büszkén, emelt fővel való elviselése példa lehet a ma élők számára is. A hosszabb-rövidebb életrajzokat egyrészt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárában, a Hadtörténelmi Levéltárban, illetve a Történeti Hivatalban (jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában) őrzött személyügyi iratok, másrészt az "utolsó huszárok" és hozzátartozóik emlékezete, illetve fennmaradt dokumentumai alapján készítettük el. Az egyes katonai pályafutások ismertetésénél a bátor helytállásért, valamint a kiváló szolgálatért kapott magasabb katonai kitüntetésekről tettünk említést, így a Kormányzó Dicsérő Elismerése... (Signum Laudis) fokozatairól, s a külföldi kitüntetésekről nem. Akik esetében lehetett, a törvénytelen és igazságtalan lefokozások, illetve az azokat megsemmisítő rehabilitálások tényét is rögzítettük. Az alapvető életrajzi adatok közül az apák foglalkozásának feltüntetésével az egyes családi, s társadalmi hátteret igyekeztünk bemutatni. A lexikon életrajzi adataiban igyekeztünk minél kevesebb rövidítést alkalmazni, hogy azok olvasmányosabbak legyenek. Néhány, elkerülheteüen